[40/?] A vámpírok legnagyobbja - Megbocsájtás [+18]

Cím: A vámpírok legnagyobbja – Megbocsájtás

Író: Ayu

Besorolás: +18

Szereplők: Jimin, Taehyung

Páros: VKookMin

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: fantasy

Megjegyzés: És, el is érkeztünk a kerek 40. részhez is. Hűha, és még hol a vége! XD Még annyi tervem van… fogalmam sincs, hány részbe fog beleférni, azért szép kerek számra megpróbálom majd kihozni a részeket. :3 Jó olvasást ehhez a részhez is! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Jimin POV

Lenézek a többi vámpíromhoz, míg Taehyungot magára hagyom a szüleivel. Nem tehetnek semmit, nem szökhetnek meg vele, mert ígéretet tettek, és egyébként sem jutnának messzire, hiszen gyors vagyok, ráadásul sokkal erősebb, mint hárman együttvéve. Nem lenne semmi értelme, viszont mindennek ellenére feszült vagyok, tartok tőle, hogy valami olyasmit fognak tenni, ami számomra nem előnyös. Igaz, megmondták, hogy segíteni fognak és ők maguk ajánlották fel, hogy velem maradhat a fiúk, ha nem esik komolyabb bántódása, amit sajnos nehezemre esik betartani, ha egyszer annyira makacs és önfejű, hogy képes saját magát életveszélybe sodorni. Az biztos, hogy nem hagyom őket sokáig magukra, különben ki tudja, mit fognak tenni, esetleg kitervelni. Már ebbe a kis találkozóba sem szívesen mentem bele, de mikor megérkeztek, én pedig bevezettem őket abba a szobába, akkor tudtam, hogy muszáj eléjük vezetnem, különben lemondhatnék a segítségükről. Nagyon is jól jön, ha valakik az én oldalamon állnak és meggátolják, hogy mások ide akarjanak jönni. Fogalmam sincs, hogyan csinálják, nekem csak az a fontos, hogy idegenek ne igazán kószáljanak erre. A kastélyba be már úgysem lépnének – legalábbis reménykedem benne.

            Hosszú percek múltán indulok vissza ahhoz a bizonyos ajtóhoz, ahol tudom, hogy tartózkodnak, majd odaérve előveszem az udvariasabb énem és bekopogok. Választ nem várok, nyomban benyitok, majd belépve rajta egyből a házaspárral találom szembe magam, akik teljesen egyedül vannak. Érzelemmentes arccal néznek rám, én pedig szemöldököm ráncolom, ahogy jobban körbenézek, de amúgy is érzem, hogy Taehyungnak itt már hűlt helye van, mindenesetre a remény hal meg utoljára.

            -           Hol van? – kérdezem, mire csak vállukat vonják. – Nem mondott semmit, merre megy?

            -           Azt mondta, ha keresni kell, te megtalálod. Nekünk nem mondta el, hova tart – felel végre az anyja, én pedig rögtön megértem, mire célzott. Igaza van, ugyanis könnyedén ki tudom szagolni a vére miatt, merre jár, és elég egyedi illata van, így még összekeverni sem lehet.

            Már fordulnék is ki a helyiségből, mikor az apja szól utánam, így kénytelenül torpanok meg, majd lassan fordítom felé minden figyelmem. Nem tudom, mit akarhat, de magabiztosan áll fel, majd lép oda egészen közel hozzám, hogy vészjóslóan nézve szemeimbe kezdjen halkan figyelmeztetni.

            -           Nem eshet baja, remélem, ezt még mindig tudod. Nem foglalkoztat különösebben, mennyivel vagy idősebb, ha felelőtlenül viselkedsz. Csak egy hajszála görbüljön meg, onnantól vége a megállapodásnak, mi pedig nem félünk cselekedni.

            Alig észrevehetően rándulnak meg arcizmaim, de tartom magam a kifejezéstelenhez, hogy ne tudjanak olvasni bennem, ugyanis kinézem belőlük, hogy eléggé tanultak ahhoz, hogy bármilyen apróságot fel tudjanak használni ellenem.

            -           Maradjanak itt, majd később adok egy hálószobát, ahol megszállhatnak az éjszakára. Ételt is tudok biztosítani, nem kell aggódniuk emiatt, viszont holnap menniük kell. Taehyung az enyém, velem marad – mormogom vészjóslóan, apja pedig állja sötét pillantásom, mire tudom, hogy szemeim vörösen csillannak fel, erre pedig inkább tesz egy lépést hátra, én pedig nem várom meg, hogy bármit is tudjanak reagálni, kilépek, és hangosan csapom be magam után az ajtót.

            Lehunyva szemeim a levegőbe szimatolok, s nem is kell több, hogy rájöjjek, merre kell mennem. Követem, amerre még valamennyire érzem, s utam hamar arra a folyosóra téved, ahol az a terem is van, hol a hangszereket tartom. Megtorpanok az ajtó előtt és kíváncsian hajolok közelebb, hátha meghallok valamit bentről, de ennek kevés esélye van. Nem mintha rossz hallásom lenne vámpírként, de most egyetlen pisszenést sem érzékelek, viszont vérének illatát innen érzem, erre járt. Ha most hallhatnám a gondolatokat, biztosan hallgatóznék, de így fogalmam sincs, mit csinálhat, hol járhat az esze, hogy egyáltalán miért jött el a szüleitől, mikor olyan régen látta őket.

            Halkan nyitok be, hogy ne csapjak zajt lépteimmel, esetleg az ajtó nyikorgásával, ami sikerül is, de amint bedugom fejem a kis résen, látom, hogy Taehyung a zongora oldalának dőlve áll, karjait keresztbefonja mellkasa előtt, s fejét is lehajtja a töprengések közepette. Néhány másodpercig csak mozdulatlanul állok és figyelem, hogy tesz-e bármit, de nem igazán mozdul, ezért szélesebbre tárom az ajtót, s már be is lépek a terembe, egyáltalán nem leplezve érkezésem. Felkapja fejét és kissé ijedten néz rám, de amint konstatálja, én vagyok az, látványosan lazul el vállát is leengedve, majd karjait is ledobja maga mellé, hogy kezeivel a zongorán támaszkodhasson meg. Bezárom magam mögött az ajtót, s úgy lépek egyre közelebb hozzá, amit végigkövet szemeivel. Egyikünk sem szól egyetlen szót sem, s én is megállok tőle tisztes távolságban, onnan veszem jobban szemügyre, de amit ki tudok olvasni belőle az a kétségbeesettség. Szívesen rákérdeznék, miért néz így, de azt hiszem, magamtól is tudom a választ erre. Biztos vagyok benne, hogy a szüleinek nem maradt csukva a szájuk, ezért bizonyára tudatában van a történteknek, ezt pedig tudom, hogy nem éppen a legkellemesebb megemészteni.

            Hosszas másodpercekig csak nézünk egymásra, majd kezeit maga elé vezeti és ujjait kezdi piszkálgatni, ahogy újból lehajtja fejét. Ezt már nem bírom szó nélkül hagyni, nem szeretnék, ha túl sokat őrlődne magában.

            -           Taehyung...

            -           Jimin…

            Tökéletesen egyszerre szólunk a másikhoz, mire nagy szemeket meresztve kapja fel rám fejét, s egyszerre húzódnak mosolyra ajkaink.

            -           Mondjad, úgyis arról akartalak kérdezni, amire remélhetőleg éppen válaszolni készültél tudat alatt – mosolygom.

            Mély levegőt vesz, melyet hangosan fúj ki, s kissé kétségbeesetten néz szemeimbe, valószínűleg azon töprengve, mennyire éri meg beavatnia a gondolataiba, ezért zavarában karjait kezdi simogatni a másikkal. Türelmesen várom, hogy megnyíljon, s nem is kell sokáig, hiszen hamar beadja derekát, de nem néz szemeimbe. Mindenhova néz, csak rám nem, mintha csak zavarban lenne, ezért én is összefonom magam előtt karjaim le nem véve pillantásom róla.

            -           Figyelj, én tudom, hogy haragudnom kellene rád, amiért a szüleim is felhasználod, de… - Ekkor elakad szavába, s mély levegőt vesz, egy pillanatra szemeit is lehunyva. Ahogy elkezdi az egészet, rögtön felkelti a figyelmem fogalmazása, mivel ezzel arra enged következtetni, hogy nem haragszik, ami azért elég meglepő. – Vannak bizonyos dolgok, amik miatt mégsem vagyok erre képes.

            Kíváncsian húzom fel szemöldököm, érdeklődve hallgatva minden szavát. Nem szólok közbe, hagyom, hogy magától öntse ki nekem a szívét, ha úgy szeretné. Felkelti bennem a tudásszomjat, hogy megtudjam, mi az, ami miatt nem tud rám haragudni, de ahogy végül felnéz szemeimbe, már tudom, hogy nem fogja elmondani. Erőt vesz magán, mély levegőt vesz, s próbál határozottnak tűnni, mielőtt újból megszólal.

            -           Úgy döntöttem, hogy segíteni fogok neked. – Olyan magabiztossággal ejti ki a szavakat száján, hogy nem is tudom leplezni megdöbbenésem. Így is-úgyis segítenie kellene, de az, hogy önszántából felajánlja magát, még inkább meglep. Mi vezette rá erre a döntésre? Simán hihetném azt, hogy hazudik, de eléggé ismerem már ahhoz, hogy tudjam, most a színtiszta igazat mondja.

            -           Ez azt jelenti, elnyertem a bizalmad? – kérdezem, hiszen ez egy igen fontos tudnivaló számomra, mivel addig meg se közelíthetem, amíg nem nyerem el, most pedig ahogy felajánlotta a segítségét az csak annyit jelenthet, hogy mellém áll, tehát a játékában is győzelmet arattam.

            -           Igen – bólintja.

            Nekem több se kell, szemeim felcsillannak, majd nyomban átszelem a köztünk lévő kis távolságot két hosszú lépéssel, hogy aztán kezeimmel tarkójára fogva húzzam magamhoz csókba invitálva. Először meglepődik, s már automatikusan húzódna el, de elég erősen fogom ahhoz, hogy ezt ne tehesse meg, majd szerencsémre nem is küzd ellenem, kezeit derekam köré fonja, és úgy húz még közelebb magához, hogy testünk is egymáséhoz simuljon. Puha párnáival ugyanolyan hevességgel csókol, mint én őt, szinte már azt hiszem, talán hiányzott neki, de ő taszított el magától, nekem nem kell kétszer szólnia, ha megkíván. Úgy játszanak ajkaink egymással, mintha az életünk múlna rajta, s a hirtelen mindent elsöprő vágy, mely végigfut testemen, további cselekvésre ösztönöznek. Egy lépést teszek hátra, hogy elhúzódjunk a zongorától, ő pedig úgy követ, mintha egy kis pióca lenne. A csókunkba mosolygok, mire ő sokkal vadabbul kap utánam, fogaival megharapdálva alsóajkam. Én is hasonlóan teszek övéivel, megbosszulva tettét, mire szabályosan felnyüszít, én pedig nem bírom kuncogás nélkül hagyni. Nyelvemmel párnáit simogatom, mire készségesen nyitja nagyobbra száját, ezzel bejutást engedve számomra. Nyelve nyomban összefonódik enyémmel, s próbálja hozzám áttuszkolni enyémet, de nem hagyom. Erőszakosan kitart, nem hagyja magát, én pedig engedek neki egy kicsit, hadd érezze azt, hogy picikét nyeregben lehet. Ekkor ő húz kissé oldalra, közben hátrafele lépegetve, de mivel nem látja, merre megy, egyenesen nekiütközik a zongora előtt álló kisszéknek, emiatt pedig kénytelen megállni, s csókunkat is félbeszakítja azzal, hogy háta mögé nézzen, minek is ment neki pontosan, még ha elméletben meg is volt, mi lehetett.

            Nyakára cuppanok, majd szívogatni kezdem bőrét, az ajkain pedig egy nyögés szökik ki, így hajába túrok, s erősen fogok rájuk, úgy húzva meg tincseit, hogy fejét kénytelen legyen hátradönteni, így jobban hozzáférek nyakához. Torkának vonalán simítom végig ajkaim néhol kidugva nyelvem is, hogy benedvesítsem bőrét, majd állát fogaim közé véve harapdálom meg, s úgy haladok tovább visszabillentve fejét, újabb csókot kezdeményezve. Ujjaival görcsösen szorongatja felsőmet, melyeket két oldalamra vezet le egészen csípőmig, majd nem is áll meg, bedugja őket ruhám alá, hogy aztán kockáimon simítson végig hosszú ujjaival. Örülök neki, hogy nem kell nekem kérlelnem, magától csábít a rosszra, s kíváncsi lennék, hogy azok után, hogy a szüleivel találkozott, miért is kíván ennyire, de egye fene! Kit érdekel most, mit miért tesz? A lényeg, hogy ő is akarja, végre enged, ez pedig sokkal nagyobb felüdülés számomra, mint bármi.

            Szívem hevesebben kezd verni, s ahogy áttér nyakam csókolgatására, mellkasomat elönti a melegség, de kivételesen ebben a pillanatban ez nem tud zavarni. Hagyom, hogy simogasson, csókolgasson, majd kezeit egyre fentebb vezetve próbálja leküzdeni rólam felsőruházatomat, mire emelem is karjait, hogy lehúzhassa a feleslegesnek bizonyult anyagot. Csillogó szemekkel mér végig, amivel egy öntelt mosolyt varázsol arcomra, s bal kezével újból végigsimít rajtam, én pedig ezt a pillanatot választom ki arra, hogy újból magamhoz húzzam és megcsókoljam. Annyira élvezem érezni ajkainak mozgását, a bőrének melegségét, hogy legszívesebben egy másodpercre sem szakadnék el tőle. Csak csókolom ajkait, melyek olyan édesek, mint a méz, s maga az egész lénye is olyan, mintha a tiltott gyümölcsbe kóstolnék bele, ami hívogat magához, hogy belemenjek a rosszba. Még az sem tud meggátolni a továbbiakban, hogy tudom, ebbe a terembe bárki benyithat, nincsenek őrök, nincsen a környéken semmiféle védelem, így ha valakinek éppen ahhoz támadna kedve, akkor simán ránk nyithatna, még akár a szülei is, ha úgy döntenek, felfedezőútra indulnak, aztán véletlenszerűen éppen ide néznének be. Ez mégse tud meggátolni a folytatásban.

            Kigombolgatom ingjét, így már az ő felsőteste is láthatóvá válik számomra, mire csípőjére fogva rántom ölét magamhoz, hogy éreztessem vele, mennyire kívánom, de ahogy elnézem, ezzel ő sincs sokkal másképp. Szemeiben a kihívás tüze ég, s ajkát is beharapja, mire több sem kell, kezeim felvezetem válláig úgy, hogy közben végigsimítsak bőrén, el nem engedve, majd amint célba érek, egy határozott mozdulattal nyomom le, így egyenest a zongoraszékre ül. Kisebb terpeszben lépek közelebb hozzá, így közrefogva lábait enyéimmel, ő pedig csillogó szemekkel néz fel rám, s némán kényszerítem tettre, hogy kényeztessen, mutassa meg, mire képes. Huncut mosolyra húzódnak ajkai, amivel csak jobban elveszi az eszem, következőleg meg már csípőmre fog, s körmeivel erősen marja végig bőröm egészen nadrágom gombjáig, melyet kibújtat, végül a cipzárt is szörnyen lassan húzza le. Mindeközben végig szemeimbe néz, s alhasamhoz hajolva lep el csókokkal, néha kidugva nyelvét is, hogy azzal köldökömig elérve izgasson. Türelmetlenül lökök egyet felé csípőmmel, mire felkuncog.

            -           Akkor megdughatlak én? – csillannak fel szemei, belőlem pedig egy jóízű nevetést vált ki.

            -           Szó sem lehet róla – felelem kissé komorabban, mire csalódottan biggyeszti le ajkait.

            -           Meg tudsz gátolni benne, hogy ne így legyen? – csókol újból alhasamra, bokszerem korcához érve, s kezeivel újból végigsimít csípőmön, ahogy hátravezeti őket, hogy aztán ott váratlanul markoljon fenekembe, ezzel kibillentve egyensúlyomból, így rögtön vállához kapok. – Vagy egyszerűen le tudlak venni a lábadról? – húzza fel fél szemöldökét, s nyelvét kidugva nedvesíti be alsómat, azon keresztül kényeztetve, a szemkontaktust nem szakítva meg.

            Felmorranok, s türelmetlenül lökök újabbat csípőmmel, mire egy huncut mosollyal nevez türelmetlennek, következőleg pedig ki is bújtatja már javában ágaskodó férfiasságom, majd több se kell, jobb kezével tövemnél fog rám, majd úgy engedi szinte teljes hosszom forró szájába. Az érzésre hátravetem fejem, s vállaiba markolok. Egyáltalán nem kímél, nem szórakozik, mint először próbált, hanem élvezettel veti bele magát kényeztetésembe. Fejét ütemesen mozgatja rajta, nyelvével is körözgetve. Tovább fokozza élvezetem azzal, hogy átvált olyan mozgásba, hogy gyorsan elnyeli egész hosszom, majd lassan szívva enged ki, makkomnál elszórakozgatva egy kicsit, nyelvét a kis nyílásba próbálva dugni. Ezt a mozdulatsor ismétli meg párszor, belőlem kéjes sóhajokat csalva ki. Ujjaim tincsei közé vezetem, úgy ösztönzöm gyorsabb mozgásra, amit egy ideig meg is tesz, míg egyszer csak meg nem érzem torka kezdetét makkomnál, ettől pedig egy nyögés is kicsúszik számon. Jobban markolom haját, s tudom, hogy fájhat neki, de ez ezekben a percekben egy cseppet sem tud érdekelni.  A saját élvezetemet hajszolom, még ajkamat is beharapom lehunyt szemekkel, teljesen átadva magam kényeztetésének, viszont váratlanul kap karjaimra, hogy eltolja azokat magától, mindeközben a szájával való kényeztetést is abbahagyja, mire elégedetlenül morranok fel kissé mérgesen nézve le rá, viszont mindent kárpótol az a kéjes tekintete, a csillogó, sötét szemei, s az, ahogy nyelvét kidugva nyalja körbe ajkait.

            -           Hamarabb el kellett volna nyernem a bizalmad. Túl szép látvány vagy – vigyorgom lehajolva hozzá, hogy megcsókolhassam.

            Kezeit oldalamhoz kapja, s türelmetlenül karmolássza bőröm, mire ajkába harapok. Jutalmat akar? Meggondolandó, hogy megkapja-e, mivel legszívesebben kettészakítanám rajta az összes ruháját, hogy aztán rövidesen már szűk forróságában mozoghassak, de tudom, hogy kellő felkészítés nélkül kegyetlenül fájna neki, én pedig azt szeretném, ha ő is ugyanannyira élvezni az aktust, mint én.

            Picikét hátrébb lépek, hogy végigsimítva mellkasán, le egészen hasán át, a combjáig, könnyedén húzhassam terpeszbe lábait. Lassan letérdelek elé, úgy haladok csókjaimmal is egyre csak lentebb, az állát hintve be, végig a torka vonalán, minél készségesen dönti hátra fejét, hogy hozzáférjek, tovább szegycsontját is belepve, majd rátérve mellbimbójára. Ajkaim közé veszem az érzékeny területet, majd nyelvemmel kezdem cirógatni, végül kicsit erősebben szívom meg, mire kezeivel hajamba kap és hangosan nyög fel. Nem kímélem, megkínzom kis kavicsát, néha fogaimmal is óvatosan érintve, amitől szabályosan megremeg egész lényében, ezzel pedig mosolyt csal az arcomra. Élvezem, hogy ennyire el tudom venni az eszét, hogy ennyire a hatásom alatt áll.

            Hasonlóképp kínzom meg másik mellbimbóját is, amit ugyanolyan nyögésekkel nyugtáz, mint az előbbit, végül nem habozok tovább, lentebb vándorlok, nyelvemmel nedvesítve be bőrét, míg kezeimmel belső combján simítok végig, végül, ahogy haladok azokkal egyre lentebb, úgy válok el hasától, hogy aztán ördögi mosollyal nézzek fel rá. Türelmetlenül szusszant fel, nekem viszont tetszik a látvány, ahogy dudorodik nadrágja, szemei pedig sötéten csillognak a vágytól elködösülve, arca pedig gyönyörű piros színt ölt. Cipőiért kapok, hogy pillanatok alatt lerángassam róla őket, majd zoknijaival is ugyanígy teszek.

            Végigsimítok felfelé haladva a combján, s azzal együtt állok fel én is, hogy ajkait újabb csókba csábítsam, mindezzel egyszerre markolva rá nadrágon keresztül, mire ajkaim közé nyög, én pedig kihasználom az alkalmat, hogy beférkőzzek hozzá nyelvemmel. Ujjaimmal masszírozgatom, de véletlenül sem nyúlok nadrágjába, hadd szenvedjen, hadd könyörögjön, hogy dugjam meg, és meg se forduljon a fejében, hogy ez fordítva történjen. Bár tudom, hogy ez reménytelen, ugyanis tipikusan olyan, aki nem adja könnyen a formás kis seggét, de én úgyis megkaparintom.

            Váratlanul fogok karjaira, hogy felrántsam álló helyzetbe, majd a zongora felé fordítom, megpördítve tengelye körül, s hátára téve kezem lököm előre, így kénytelenül dől előre, kezeivel pedig nyomban a zongorára kap, hogy abban kapaszkodjon meg. Csábítóan pislogva néz hátra rám, mire én egy mosolyt eresztek meg irányába, s következőleg már le is rántom róla nadrágját alsóneműjével együtt, miből szó nélkül lép ki, majd rúgja félre. Benyúlok ingje alá, úgy simítva végig hátán, majd elérve fenekéig, belemarkolok, s jobb lábamra térdelve hintek rá csókot. Ujjaimmal szétfeszítem farpofáit, majd hajolok kis nyílásához nyelvemet kidugva, hogy nyálammal nedvesítsem be. Megfeszül az érzésre, s ujjaival görcsösebben markolja a zongorát felnyüszítve, jobban pucsítva nekem, ami elégtétellel tölt el. Most már biztos lehet benne, hogy nem ő fogja nekem betenni.

            Ütemesen mozgatom rajta kis izmom, nyílásába be-bevezetve, Taehyung pedig úgy nyögdécsel megremegő testtel, ívbe feszítve hátát. Elhúzódom tőle, s kezeimmel nagyobb terpeszbe állítom, majd lábai között nyúlva előre fogok hosszára, s kezdem húzogatni rajta a bőrt, hüvelykujjammal makkjánál ingerelve, mire fejét is hátraveti, úgy nyög fel kicsit sem fogva vissza hangját. Elmosolyodom, ahogy felnézek kéjben úszó arcára, majd fenekéhez hajolva hintek rá újabb csókot, s ezzel egy időben vezetem belé első ujjam. Ekkor már fájdalmas hangon nyüszít fel, s szinte csodálom, hogy nem sírja el magát a hangokból ítélve.

            Kellő ideig körözgetek benne, majd második ujjamat, végül a harmadikat is csatlakoztatom az elsőhöz, hogy azokkal tágítsam ki megfelelően, s egészen addig nem is hagyom abba, míg nem érzem, hogy nem feszít már annyira, s nyögései sem fájdalomtól ittasak. Ekkor kihúzom belőle ujjaim, s fenekére csapva állítom egyenesbe, miközben én is felállok, hogy aztán újból fordítsak helyzetén, így szembekerül velem. Meglepetten pislog párat, nekem pedig több se kell, a hangszernek lököm, mire egyenesen a billentyűkre tenyerel, hogy megtartsa magát, így mély és magas hangok egyszerre zengik be az egész termet, ettől pedig kissé megijed, így elhúzódik onnan, viszont nem engedem, hogy elsétáljon. Nem a padlón fogom a magamévá tenni az már szent. Kezeim csípőjére helyezem, úgy nyomom neki a zongorának, de ő ügyesen vigyáz arra, nehogy újból lenyomja a billentyűket. Elmosolyodom kitartását látva, de felesleges minden próbálkozása, ugyanis férfiasságom övéhez simítom, majd kettőnk közé nyúlva fogok egyszerre mindkettőnkre, így szinte egyszerre sóhajtunk fel. Lassan kezdem mozgatni kezem, lágyan cirógatva nemességét, mire türelmetlenül nyüszít fel, s lök egyet csípőjével, belőlem kuncogást váltva ki.

            Váratlanul engedem el vágyunkat, hogy aztán könnyedén emelve meg testét ültessem fel a zongora billentyűire, azok pedig újból hangosan zengnek fel a teremben. Jobb lábát felhúzom, s megtartom karommal, úgy simogatva combját, másik lábát pedig magától fonja körém, így automatikusan kapok utána, hogy tökéletes szögben húzzam magamhoz. Bal karjával átkarolja nyakam, másikkal pedig lenyúl közénk, hogy ujjait körém fonva húzzon bejáratához, s segítsen rá, hogy hamar benne merülhessek el. Ennek a mozdulatnak a zongora újabb hangot ad, mire kedvem támadna felnevetni, de ahogy körbeölel forrósága, elveszi az eszem. Felmorranok, míg ő szabaddá vált karjával a hangszer tetején támaszkodik meg. Hangosan nyög fel, ahogy teljesen elmerülök benne, majd ott megállok, hogy néhány másodpercig még szokja az érzést, majd csak aztán kezdek el mozogni benne. Egészen hamar hozzászokik, hogy benne mozgok, így fájdalma szertefoszlik, s kéjesen nyögdécsel fülembe, ahogy előrebiccen fejje. Mélyeket lökve mozgok benne, mire már öntudatlanul lökne csípőjével, de a jelenlegi felállás mellette ez sikertelennek bizonyul, s kissé el félre is csúszik a zongorán, így újabb hangokat szólaltatva meg.

            Orrommal arrébb simítom vállán az ingjét, hogy könnyebben hozzáférhessek, így ott kezdem harapdálni, csókolgatni. Nyakamba szuszog, s nyögdécsel, miközben engem ölelő karjával karmolássza bőröm. Imádom, hogy olyan forró, olyan könnyen felhevül, az egész emberi melegségét. Csak magamhoz akarom ölelni és soha el nem engedni, de egyszer úgyis tudom, hogy bőre olyan hőmérsékletű lesz, akárcsak az enyém, viszont ennek még nem jött el az ideje, s most, hogy végre nekem adta magát, ki fogom használni minden egyes percét annak, míg ember.

            Majdnem teljesen kihúzódom belőle, majd az utolsó pillanatban erősebben, s gyorsan merülök el benne mélyen. Hátraveti fejét egy hangos nyögés kíséretében, s fentebb csúszik a zongorán is, így az újból torz hangokat hallat. Elengedem jobb lábát, melyet eddig tartottam, mire nyomban körém is fonja azt, míg én újra és újra eljátszom vele az előbbi lökésemet, hogy ezzel is ingereljem. Ahogy újból elmerülök benne, szemei tágra nyílnak, s szinte látom rajta, ahogy csillagokat lát, majd a hangszeren támaszkodó karjával tarkómhoz kap, úgy von magához egy csókba, megszívogatja ajkaim.

            -           Annyira szexi vagy ilyenkor – vigyorgom, de csókjával elhallgattat, s bosszúsan morran fel, de újból eltalálom érzékenypontját, így szorosan zárja össze szemhéjait, egy hangos nyögés kíséretében.

            A zongorán testünkkel játszunk, az élvezetünket hajszoljuk, annak adunk külön játékot. Nem érdekel, hogy bárki hallhatja - hiszen a terem visszhangzik a kalapácsok hangjától -, mivel az egyetlen, ami előttem lebeg, hogy végre újra az enyém, és ő ajánlotta fel nekem magát. Érzem is, amint az orgazmus első hullámai eluralkodnak rajtam, így gyorsítok csípőm mozgásán, s mikor elér a beteljesülés pillanata, nem bírom kisebb nyögés nélkül hagyni, úgy bújok hozzá, arcom nyakába temetve. A forróság átjárja minden porcikám, s az utolsó cseppig belé engedem élvezetem. Tudom, hogy már neki se sok kell hátra, hiszen egyre sűrűbben szorít rám, így amint felébredek kábulatomból, férfiasságára fogok, s gyors ütemben kezdem verni neki, mire úgy feszíti ívbe hátát, mint egy kis hímringyó, tetézve a nyögésekkel. Csípőmmel gyorsabban mozgok, próbálva még így is segíteni rajta, s nem is kell sokáig várnom, hogy őt is elérje az orgazmus, s hasára és kezemre élvezzen.

            Pihegve borul nyakamba, lábait is elgyengülve dobja két oldalamra, míg én kihúzódom belőle, de nem válunk el, továbbra is egymás nyakába szuszogunk. Amint elég erőt gyűjtök, s ő is összeszedi magát, elhúzódunk éppen ennyire, hogy egymás szemébe tudjunk nézni, az én arcomra pedig nyomban széles mosoly húzódik.

            -           Még soha nem szexeltem zongorán – vigyorgom jókedvűen, mire az ő arcát újabb pír önti el.

            -           Hát… akkor azt hiszem… elvettem a zongorán szexelő szüzességed? – húzza fel szemöldökeit, kissé kérdéssé formálva mondandóját, mire felnevetek, s lehúzom a zongoráról, de hirtelen nem bír megállni lábán, így rám borul. – Bocsi, csak… - megköszörüli torkát, majd gyorsan összeszedi magát és már keresni is kezdi ruháit a földön, én pedig addig is visszaigazítom nadrágom és alsóm a helyére, visszacipzárazva és gombolva azt.

            -           Milyen kis imádni való vagy, ahogy ilyen érzékeny a tested – kuncogom, mire csak morog valamit orra alatt, de biztos vagyok benne, hogy nem dicséret, ettől viszont csak még jobb lesz a kedvem, s tovább nevetek rajta, míg visszakapkodjuk magunkra a ruhákat. Pontosabban ő, mert rólam nem sok minden került le.

(U.i.: egy kép, ami eléggé megihletett ;D)

->