Cím:
A vámpírok legnagyobbja – Rejtegetett vágyak
Író:
Ayu
Besorolás:
+18
Szereplők:
Jimin, Taehyung, Jungkook
Páros:
VKookMin
Figyelmeztetés:
yaoi
Műfaj:
fantasy
Megjegyzés:
Na, megint itt vagyok, most az egy hetes kereten belül, úgyhogy büszke vagyok
magamra. Hah, sikerült betartanom a határidőmet! xD Jó olvasást nektek az újabb
részhez! ^^
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
Taehyung
és köztem annyiban változott meg a légkör, hogy akárhányszor Jungkook közelébe
kerültem, állandó jelleggel hangos köhögésbe kezdett, ha pedig éppen nem
fulladozással próbálta magára hívni a figyelmet, akkor egészen „véletlenül”
kiejtett a kezéből valamit, ami azokban a másodpercekben a kezébe került. Eleinte
értetlenül fordultunk felé, de végül leesett mindkettőnknek, hogy szándékosan
csinálja, így Jungkooknak nem is kellett több, félrehívta beszélgetni a
másikat. Elvonultak valamerre, de mivel megbízom bennük, nem is mentem utánuk
hallgatózni. Megtehettem volna, de inkább maradtam a helyemen, úgyis helyre
kell hozni a közöttük lévő kapcsolatot is, ami az utóbbi napokban romlani
kezdett. Taehyung sosem ismerné be, de az ő hibája, hogy így történt, amire
persze tudom, hogy meglenne a maga kis válasza, hogy nem kellett volna ennek az
egésznek megtörténnie, hogy elhozom őket, de a háború egyébként is
elkerülhetetlen. Inkább örülnie kellene, hogy megmentem az életét, mert ha az
emberek között maradna, akkor nagyobb valószínűséggel kerülne ki halva ebből az
egészből, mint élve.
Alkaromra helyezkedve támaszkodom
meg az erkély korlátján. Már a mai teendőimet befejeztem, a vámpírokat eleget
képeztem, lassan engednem kell őket egyedüli utakra, de csak kisebb
csoportokban. Nem igazán érek rájuk, így talán fel kellene kérnem valakit, hogy
néha vegye át a kisebb csoportok felett az irányítást. Taehyung is csak a plusz
munkát csinálja nekem, az ő szavaival élve pedig, folytatni is fogja, hogy
minél inkább keresztbe tudjon tenni nekem. Bevallom, még mindig fáj, hogy így
áll hozzám, de közben bennem van az is, hogy mikor a bejáratnál megtaláltam és
magamhoz húztam, akkor elsötétült a tekintete, s szinte sóvárgott ajkaim
érintése után, amit hiába is tagad, tudom, hogy akarta. Szívesen birtokba
vettem volna az ő puha párnáit, de haragszom rá. Tanulja csak meg, hol a helye.
Való igaz, sokszor azért csókoltam meg
Jungkookot, hogy húzzam az agyát, mert jelen esetben ez felhúzza az idegeit. Azt
akarom, hogy beadja a derekát, hogy elismerje, hogy szeret minket annyira, hogy
félretegye a büszkeségét és behódoljon nekem. Rossz látni, hogy ennyire makacs,
s tudom jól, hogy az ő szemszögéből nézve milyen ez az egész, hogy hiányoznak a
szülei, de nem bántottam őket! Egyelőre nem bántottam, tehát innentől kezdve
egyetlen rossz szava sem lehet. Valahogyan a lelkére kellene beszélnem, hogy a
szülei számára semmit sem ér, hiszen valóban csak ellenem akarják felhasználni,
még hazudtak is neki emiatt. Egyedül töltött hosszú éjszakákat.
Emlékszem még, mikor elhoztam ide első
alkalommal, hogy találkozhasson a barátjával. Már akkor is túl kedvesen
viszonyultam hozzá, de nem bánom, mert elértem, hogy belém szeressen. Aznap
este, mikor visszakísértem a házukhoz, megköszönte nekem, hogy elvittem
magammal. Jól tudta, hogy mit tettem, mégis köszönetet mondott, mert legalább
láthatta a szüleit, találkozhatott velük egy rövidke időre. Bizonyára fáj neki,
hogy így hátba szúrják, ezért időre van szüksége, hogy feldolgozza ezt a sok
változást.
Belegondolva Jungkookkal már a
kezdetektől fogva kegyetlenebbül bántam. Már kicsit bánom, de legalább hűséges
hozzám, amit szintén, ki gondolt volna, hogy így lesz? Szereti Taehyungot, a
felém való érzéseiről pedig nem sokat tudok, de biztosan nem vagyok közömbös
számára, különben nem állna így hozzám. Talán ő is szeretne? Az utóbbi napokban
megpróbáltam a Taehyung féltékennyé tevése mellett hozzá is másképp
viszonyulni, hogy lássa, nem vagyok olyan kegyetlen, mint gondolná. Megmutatta
már elégszer, hogy ő tényleg mellettem fog állni, történjék bármi, ez a
hozzáállása pedig annyira imponáló, hogy úgy érzem, folyamatos jutalomban
kellene részesítenem. A mai napon is, olyan édesen mosolygott rám, annyira
gyönyörű így vámpírként, a hófehér bőrével, hogy csak úgy vonz magához, aminek
nem tudok ellenállni. Mint az ellentétes pólusú mágnesek. Úgy érzem, többet
kell érte tennem, nem érdemli meg, hogy rosszul bánjak vele. Így is hosszú
ideig érezte magát kirekesztettnek, így el kell érnem, hogy ez változzon.
- Jimin
– hallom meg a gondolataimban szereplő személynek hangját, mire 180 fokos
fordulatot veszek, hogy szemeibe tudjak nézni. – Nagyon fáradt vagyok.
- Azt
hiszem, éppen itt az ideje, hogy te is pihenj – mérem végig teljes alakját,
ahogy kimerülten dől neki az ajtófélfának, s karikás szemekkel pislog lassan
rám.
- De
úgy érzem, hogy fel se tudnék kelni. Legszívesebben átaludnám az egész hetet. –
Akaratlanul nevetek fel kijelentésére, hiszen édes, mennyire kimerült.
- Néhány
órával ezelőtt még eléggé elemedben voltál – célzok arra, ha Taehyung nem nyit
ránk, akkor biztosan ájulásig dugom.
- Már
akkor is fáradt voltam. Nagyon rég nem aludtam már.
- Mert
bolond vagy – sóhajtom. – Ki mondta, hogy nem aludhatsz?
- Segíteni
akarok neked, ezért mindig ébren vagyok, nehogy lemaradjak valamiről.
- Nem
fogok belehalni néhány órába. Menj csak, dőlj be az ágyba, majd később én is
megyek. Nyugodtan kényszerítsd csak be Taehyungot is, hadd pihenjen veled –
adom ki sorban az utasításokat, mire fáradtan nyüszít fel.
- Taehyung
most éppenséggel fürdik, de képzeld! – vesz váratlanul erőt magán és kihúzza
magát. – Annyira hihetetlen a viselkedése! Annyira makacs, egyszerűen semmit
nem akar elfogadni. Tényleg, mindent mondtam már neki, rávilágítottam a
legmélyebb lényegre is, de mit se foglalkozik azzal. Tartja magát ahhoz, hogy
meg van sértődve, és így tőlem is tartja a távolságot. – Ajkait lebiggyeszti, s
szemeit is lesüti, ahogy ujjait piszkálgatja a másikkal. – Szeretném, ha újra
olyan lenne, mint régen, ha nem állna így hozzánk, ha tényleg elfogadná a
helyzetet, mert én… én még mindig nagyon szeretem őt és rosszul esik, hogy így
viszonyul kettőnkhöz.
- Édes
vagy – mosolyodom el és közvetlen elé lépek, így elérve, hogy szemeimbe nézzen.
Ahogy elsötétülnek szemei, úgy érzem újból felébredni magamban a vágyat, amit
még a nap folyamán ébresztett bennem, s nem tudtam kielégíteni. – Szóval te is
szeretnéd a hármast? – Arca egy pillanat alatt vált át vörös színbe, mire
elkuncogom magam.
- Hát,
én… - nagyot nyel, viszont nem hagyom, hogy bármit is mondhasson. Egyértelműen
kimutatja igenlő válaszát, aminek roppantmód örülök, így jobb kezem arcára
vezetve simítom végig puha bőrét, másikkal pedig vállánál fogok rá, úgy húzom
magamhoz, hogy megcsókolhassam. Karjai rögtön derekam köré fonódnak, s nem is
kell küzdenem érte, máris átadja magát nekem, az érzéseknek, viszont
határozottan érződik rajta, tényleg nagyon fáradt, így viszonylag hamar elválok
tőle. – Menj aludni, mielőtt még összeesel – mosolygom, mire megforgatja
szemeit, de teszi, amire kértem. Nem is telik bele hosszú időbe, már olyan
mélyen alszik, hogy akár bombát is robbanthatnék mellette, valószínűleg arra
sem kelne fel.
Ahogy telnek a percek, úgy követem
Taehyung mozgásának irányát. Érzem vérének illatát, pontosan tudom, hogy az
ajtón túl, a fürdőszobában éppen merre jár. Úgy érzem, nem szívesen jönne ki
onnan, de egyszer úgyis muszáj lesz így tenni, én pedig készségesen kivárom. Nem
tervezek semmi különösebbet, csupán rajta szeretném tartani a szemem. Jungkook
is beszélt a fejével, ennek ellenére még mindig makacskodik. Talán holnapra
kicsit változna, talán beletelik még egy hétbe, mindenesetre nem érünk rá
örökké a gyönge kis érzéseivel foglalkozni. Félreértés ne essék, érdekel a
lelki állapota, de ami sok az sok. Ideje lenne elfogadnia a tényeket, hogy
örökre velünk marad, hogy egy napon vámpír lesz, s ez ellen nem lehet egyetlen
szava sem.
Kilép az ajtó mögül, s szinte azonnal
összefonódik tekintetünk. Már magára kapott egy lenge kis pizsamaként szolgáló
ruhát, majd szó nélkül indul az ágy irányába, megkerülve azt, hogy Jungkook
mellé fekhessen. Azt gondolnám, hogy a kis beszélgetésük után tartózkodni fog
tőle, de egészen közel fekszik a másikhoz, így az ágy közepén helyezkedve el,
majd néhány másodperccel később már le is hunyja szemeit, hogy követhesse Kook
példáját, és az álmok mezejére léphessen.
Nem mozdulok, szándékosan várok hosszú
percekig, amíg úgy nem látom, hogy egyenletessé nem válik légzése, ezzel
jelezve számomra, hogy már mély álomba merült. Az ágy széléhez lépek, onnan
figyelem mindkettejüket, ahogy kisimult arcvonásokkal szuszognak egymással
szembefordulva. Valamiért úgy érzem, megnyugtat ez a látvány, ahogyan ők
alszanak, békésen, bármi gond nélkül, egymás mellett. Haloványan elmosolyodom,
s érzem, hogy egy kellemes melegség önti el testem minden porcikáját.
Szeretem őket.
A felismerés úgy ér, akár a
villámcsapás. Szívem hevesebben kezd kalapálni bordám fogásában, mire nyomban
odakapom kezem, s kissé ijedten nyílnak tágra szemeim. Fejem rázom, miközben
szorosan összezárom szemeim arra gondolva, hogy badarság, amit az imént
gondoltam. Bár, miért is magyarázkodom saját magamnak? Hát persze, hogy
szeretem őket! Szeretem, mint szeretőket, de… azok iránt nem így éreztem.
Egészen más volt velük, s megint teljesen más kettejükkel. Komolyan szeretném
őket? Úgy igazán? Szerelemből? Képtelenség, lehetetlen egyszerre két… Taehyung
is mindkettőnket szeret, akkor nem képtelenség. Semmi baj, amiről nem tudnak,
nem fáj nekik. Biztos vagyok benne, hogy nem tudják meg. Ha rajtam múlik, akkor
soha. Nem gyengülhetek el senkivel szemben, különben ki fogják használni és
veszíteni fogok. Nekem nem szabad veszítenem, győztesként kell kikerülnöm ebből
a háborúból! Apám elkezdte, nekem folytatnom kell. Ő maga tanított meg arra,
hogy ne kerüljek senkihez se érzelmileg olyan közel, hogy az legyengítsen, hogy
többet tegyek érte, mint kellene, mert abból jól nem jöhetek ki. Ő tanította,
mert ő nagyon tapasztalt volt, jól tudta, mit jelent, ha valaki iránt így érez.
Óvatosan fekszem be az ágyba, magamra
húzva a takarónak kis részét, amennyi alá még beférek. Nem mozdulok többet,
hosszas percekig csak mozdulatlanul fekszem mellettük, vigyázva, nehogy
felébredjenek, de amint konstatálom, hogy ez nem fog megtörténni, közelebb
araszolok a középen fekvőhöz, s tarkójára szusszantok, mire kicsit mocorogni
kezd, de nem ébred fel. Elmosolyodom, s már emelem is karom, hogy karjának puha
bőrét cirógathassam. Erre sem ébred fel, ugyanolyan egyenletesen szuszog, mint
előtte, így lentebb vándoroltatom ujjaim, s combjánál állapodok meg, mire picit
mocorogni kezd, így én is félbehagyom a mozgást, s várok egy ideig, attól
tartva, esetleg felébredt, vagy ha nem is teljesen, de félig fent van. Miután
már biztos vagyok benne, hogy ez nincs így, folytatom eddigi tevékenységem,
hogy álmában is elterelődjön a vonal a vágy irányába.
Beharapom ajkam, ahogy nadrágján
keresztül végigvezetem ujjaim férfiasságán, s lágyan masszírozgatom, miközben
alig érintve csókolok nyakára. Láthatóan borzong bele az érintésbe, így újból
megállok mindennemű mozgásban, hogy nehogy idő előtt felébredjen. Ezúttal nem
várok túl sokáig, hogy éledező vágyát tovább tudjam kényeztetni, így fentebb
vezetem kezem, benyúlva felsője alá, alhasát cirógatva, majd óvatosan nyúlva be
nadrágjába. Meglepetten nyílnak tágra szemeim, hiszen nincs rajta bokszeralsó,
pedig biztosan talál, ha keres, de ezek szerint arra már nem volt kapacitása.
Bizonyára úgy gondolta, hogy a nadrág úgyis eleget véd, nem kell alá semmi.
Ezért nem is haragszom, sőt, sokkal inkább örülök, hogy megkönnyítette a
dolgomat. Perverz mosollyal fogok hosszára, s lágyan dolgozok rajta, így
érezhetően lesz egyre keményebb, viszont erre már sokkal sűrűbben mozdul meg,
míg nem végül halkan fel nem nyöszörög. Hüvelykujjam makkjára vezetem, s ott
masszírozgatom és körözgetek, mire lök egyet csípőjével, s nem sokba telik,
hogy fel ne nevessek hangosan.
Szabad kezem úgy helyezem, hogy formás
kis fenekéhez érhessek kényelmesen, így először belemarkolok nadrágon
keresztül, viszont úgy tűnik, ez a végpont számára. Fejét felém fordítja, s
álmos szemekkel pislog rám, mire én csak széles mosollyal húzom fel fél
szemöldököm. Kezem, mellyel fenekét markoltam, ajkaim elé emelem, s halkan
jelzem neki, hogy maradjon csendben, mire értetlenül húzza össze szemöldökét,
viszont nekem több se kell, be is nyúlok másik kezemmel is nadrágjába, s
bármiféle kertelés nélkül nyomom fel neki mutatóujjam, mire szemei szinte
kiugranak, száját pedig nagyra nyitja, ahogy egy elfojtott nyögést hallat. Visszafordul
Jungkook irányába, s karjaiba temeti arcát. Bizonyára rájött, hogy ez ellen
úgysem tud mit csinálni, ugyanis, ha megpróbálkozna az ellenkezéssel, akkor
csak jobban rászorítanék, amivel ő járna rosszabbul, ha pedig hangoskodni mer
vagy túl nagy mozdulatokat tenni, azzal nem kizárt, hogy felkelti a
fiatalabbat, ami azért se jó, mert elég kínosan jönne ki a szituációból.
Hosszú percekig dolgozom rajta, s újabb
ujjamat társítom az előzőhöz, amint úgy érzem, itt az ideje. Végül mikor már
harmadik ujjamat is megszokja magában, s már ajkait is sebesre harapdálja,
kihúzom belőle őket, majd gyorsan kiszabadítom meredező vágyam, nadrágom
fogságából, hogy aztán makkomat elmeríthessem benne. Halkan nyüszít fel, s
megremeg egész lényében, ami számomra csak imponáló, jobban felizgat azzal,
ahogy próbál mozdulatlan lenni, s hangját sem szeretné kiengedni. Jófiú, gondol
a barátjára, a másik szerelmére.
Elengedem férfiasságát, s csípőjére
markolva húzom magam felé, ő pedig értve a célzást pucsít, hogy jobban
hozzáférhessek, hogy majd kényelmesebb szögben mozoghassak benne. Ekkor
mindketten ledermedünk, ugyanis a velünk szemben fekvő nyújtózni kezd, s nem
tisztelve másokat, nagy mozdulatokkal fordul meg, így hátat fordítva nekünk.
Néhány másodpercig még mozdulatlanul fekszünk, de végül látni, ahogy Kook
tovább alszik, így kihasználva, hogy Tae is belefeledkezett a másikba, teljes
hosszommal merülök el benne, mire kiszökik belőle egy kicsit hangosabb nyögés,
de nyomban szája elé is kapja mindkét kezét, melyeket el se vesz onnan. Helyes,
legalább biztosra megy.
Csípőjét szorosan fogva kezdek mozogni
benne alig észrevehető mozdulatokkal. Óvatosan, s lassan mozgok, nehogy
felkeltsük a másikat, de valóban nagyon kimerülhetett, ha nem kelt még fel. Én
személy szerint könnyen felébredek, ha úgy alszom el, hogy nem vagyok
túlságosan fáradt, viszont az ő állapotában, ha már tényleg nagyon rég nem
aludtam és nagyon fáradt vagyok, akkor mellettem csinálhatnak akármit, úgysem
fogok felébredni rá, amíg teljesen ki nem pihenem magam.
Taehyung hossza köré fonja ujjait, s
ütemesen kezdi verni magának, míg másik kezét továbbra is szája elé szorítja.
Nyakát csókolgatom, néhol harapdálom, miközben próbálok sokkal mélyebbeket,
sokkal erőteljesebbeket lökni, hogy mihamarabb elérjük az orgazmust. Szeretnék
sokkal gyorsabban mozogni, úgy megdugni, hogy visítson, hogy könyörögjön a
kielégülésért, de ez most nem megvalósítható. Viszont, ahogy egyre közelebb
érzem magam a beteljesüléshez, úgy vetem hátra fejem, s már lassan nem is
foglalkozom azzal, hogyan nyekereg az ágy alattunk, vagy mennyire vagyunk
feltűnőek, hogy véletlenül felkelthetjük a másikat. Egyetlen cél lebeg szemeim
előtt, mégpedig az, hogy a csinos kis hátsójába élvezzek, amire nem is kell
sokáig várnom már, s halkan morranok fel, ahogy végigjárja a bizsergés
testemet, s belé engedhetem magam. Mindezek után nem hagyom abba a mozgást,
amit félig levezetésnek szánok, félig pedig annak, hogy ő is elélvezhessen, ami
nem sokkal később őt is eléri. Tenyerébe harap, úgy vezeti le a feltörő érzést,
nehogy felnyögjön. Elmosolyodom, míg végül ki nem húzódom belőle, nadrágom
visszahúzom, amivel ő is ugyanígy tesz. Hosszas percekig csak pihegünk ugyanúgy
fekve, mint előtte, majd végül Taehyung az, aki nyit irányomba, s szembefordul
velem. Látszik rajta, hogy most elégült ki nemrég, de közben próbál mérgesen
nézni, amivel nem tud meghatni.
- Ezt
mégis hogy gondoltad? – sziszegi, mire mosolyom vigyorrá szélesedik.
- Ó,
az egész éjszakát átdugnám veled, ettől ne félj. Csupán ember vagy, hamar
elfáradnál, na meg itt van Jungkook is – suttogom vissza alig hallhatóan, mire
sértetten húzza fel ajkait. – Ne csinálj úgy, mintha nem élvezted volna.
- Nem
vagy normális! És ha felébred? Mit csinálunk akkor?
- A
takaró nagyon sokat takar. Pillanatok alatt megoldottuk volna, de ez egyébként
sem következett be, tehát most már csak örülj neki, hogy részed lehetett egy jó
kis orgazmusban – kuncogom.
- Perverz!
– vág mellkason, de csak büszkén húzom ki magam.
- Köszönöm,
ezt eddig is tudtam, de igazán megtisztelő, hogy te is így gondolod, édesem –
fogom ujjaim közé állát, s közelebb hajolok hozzá, de nem teszek semmit. Ő
újból ajkaimra pillant, majd szemeimbe néz, s sértetten fújtat egyet, mire
mindent tudó mosoly kúszik arcomra.
- Ne
csinálj úgy, mintha meg akarnál csókolni, ha nem is fogsz úgy tenni! Idegesítő!
– fog csuklómra és hátrább is húzódik.
- Szeretnéd,
ha megcsókolnálak? – húzom fel szemöldököm, mire szemeit forgatja. – Csak egy
szavadba kerül, Taehyung. Kérj meg rá! – unszolom, mire kétkedően néz
szemeimbe. – Félsz tőlem? – kuncogok. – Nem mersz megkérni?
- Csókolj
meg! – csuklik el hangja végére, mire egy pillanat alatt kerekedek fölé, s
ajkainkat alig választja el néhány milliméternyi távolság. Az éjszaka
csendjében hallom, ahogy szaporábban ver a szíve, így még közelebb hajolok, hogy
párnáink simogassák egymást, ő pedig izgatottan várja, hogy tegyem meg, amire
kért.
- Szerepet
cserélünk – jelentem ki váratlanul, mire meglepetten nyílnak tágra szemei. – Most
te leszel az, aki hajtani fog a bizalmamért. Csak akkor csókolhatsz meg, ha
elnyerted. Egyelőre nem bízom benned – szűkítem résnyire szemeim, majd
megemelkedem, s tisztes távolságba húzódom tőle az ágyban, magára hagyva a
gondolataival.
Lattom h 18 as mondom végre szegeny Kookal is foglalkozik Jimin erre... -.- komolyan add nekem szerencsetlen gyereket oke h felismerte Jimin h ot is szereti de .... szegenyel senki nem foglalklzik kicsi jatek raadSul tae is tuloz es nem foglalkozik vel na meg szegeny mellett esik Jimin Taenek akkire elvileg haragszik... kookra kissebb hiba miatt jobban es tovabb haragudott persze tae az tae es mondhatyuk h haragszik meg ra es ez a csokos bizalom dolog a bunti. De taenek milyen nagy a szaja h nem engedi kookhoz Jimint vagy ep forditva mindig magara hivja fel a figyelmet erre a sajat baratja mellett hagyja h megdugjak.... kerdem en V nek hogy nem sul le a bor a keperol??? Oke lehet ram mondani h Kookos vagyok amugy nem en Sugas vagyoo de ebbe a ficiben egyszeruen nem tudom nem saj alni szerencsetlen fiut. Dobjak kia z abblakon mar tobbnek lehetne benni mint most. Segito kesz igyekszik meg megfelelni mindenkinek errre... ad nekem szegeny foiut en esku babuzsgatnam. Kivagyok de nem is kicsit jelenleg Tae viselkedese nem tetszik. Jo egyenes ember vagyok es azert nem tetszik tae viselkedeseert a valo eletben is falra masznek tole hisz neki egy szava nem lehetne most is elvileg haragvan erre.... hu onkabb keresunk kooknak egy part szegeny csak remelni tudom h bem hallotta a gondolatokat maga mellett
VálaszTörlésBocsi, de nem bírtam nevetés nélkül x'D <3 Olyan aranyos vagy, ahogy kitartasz Kook mellett, de nyugi, ahogyan olvasható is volt, Jimin őt is szereti, tehát idő kérdése minden. ^^ Még sok minden fog történni, meglátjuk, mi lesz Vvel is egyáltalán.
TörlésMég egyszer bocsi, hogy így kiakasztottalak, de ez mér az első részel óta tervben van, hogy írok egy ilyen +18ast xD és erre most pont kapora is jött, hát naaa xD
Sietek a folytatással! <3
megint későn írtam :c
VálaszTörlésAz első reakcióm a részre egy idegesítő, igazi fanpicsás vinnyogás volt, miközben Jimineztem - milyen jó, hogy a fangörcsöket mindig privátban rendezem le. xdd Tulajdonképpen, én kedvelem a karakterét, a történetbeli fuckboyok bejönnek, csak a valóságban rugdosnám meg őket szeretetből. :D
Ezen most meglepődtem, hogy ennyire eltérően vélekedünk erről Zsuzsival, mert sosem olvasom el más véleményét (Zsuzsiét sem szoktam), ugyanis akkor az agyam teljesen átveszi a másik gondolkodásmódját, és akaratlanul én is ugyanazt fogom gondolni. Ez bonyolult. :'D Most viszont elolvastam és ebben az esetben tökre egyetértek vele. c: Valamiért úgy jön át nekem, hogy Jimin csak azt képzeli, hogy Jungkookot szintén szereti, ezt jobban ki kellene mutatnia, de nem cselekszik. Most is, hiába volt fincsi ez a rész Taebae-vel, annyira nem éreztem jogosnak, hogy mellette csinálnak dolgokat.. nélküle :c
Imádom a reakcióid! XD Jimin fuckboy... xDDDDDD SÍROK XD Na, de komolyra fordítva a szót, örülök, hogy így is tetszett a rész, az meg, hogy Kookkal mi lesz ebben a hármasban, vagy Taevel, vagy akár Jiminnel... idővel kiderül ;) Minden a maga idejében, széo lassan alakulnak majd a dolgok. Azt garantálhatom, hogy unatkozni senki nem fog! XD
TörlésSajnálom, hogy nem hoztam új részt most a hétvégén. De nem fogok hazudni - menthetetlül ráfüggtem egy sorozatra (suspicious partner) és... hát igen x'D ma meg rájöttem, hogy tanulni aligkéne maradt időm, de mindjárt jön a szünet, amikor biztosan írni fogok! ^^
Köszönöm a kommented, aranyis vagy! <3