[8/25] Stalker with love

Cím: Stalker with love

Író: Ayu

Besorolás: +12

Szereplők: Taehyung, Jungkook, Hoseok

Páros: VKook

Figyelmeztetés: yaoi

Műfaj: AU, bdsm

Leírás: Taehyung egy középréteghez tartozó 27 éves férfi, aki egy kávézóban dolgozik, ahová az egyik nap belép egy igazán elegáns férfi. Azonnal magával ragadja a kisugárzása, a külseje, de sugárzik belőle valami olyasmi, amitől rettegnie kellene. De vajon miért érez így? Mit rejteget ez a férfi?

Megjegyzés: Átolvasni már nincs időm, holnap javítom, addig is jó olvasást! ^^

U.i.: Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!

Mivel már rájöttem, hogy az autó soha nem fog visszakerülni jogos tulajdonosához, így azzal mentem munkába reggel, majd este már Hoseok is velem tart. Nap közben takaríthattam el a kihűlt kávét, melyet Jungkook az asztalán hagyott, miután arra a döntésre jutott, hogy eleget tesz a kérésemnek és heti egy napot arra szán, hogy randizzunk. Ez jobban belegondolva egy elég nagy ajánlat tőle, hiszen biztos vagyok benne, ha ez a téma ennyire kényes számára, akkor nem engedné meg senkinek, nekem mégis. Azt mondta, nem szokott randizni, talán még soha nem romantikázott senkivel, viszont nekem most megadja ezt a lehetőséget, mindössze annyi a kikötése, hogy menjek bele a játékába, beszéljük át a szerződésben írtakat. Kell közös napokat találni, időtartamot egyeztetni, aztán az esetleges változtatásokról is szót kell ejtenünk, ami biztosan lesz, ugyanis nem fogom megengedni, hogy fájdalmat okozzon. Tudom, mit akar, alávetettet, és jól tudom, hogy ez mit takar. Fogalmam sincs, mit kellene tennem, mert akarom is, de közben ódzkodom tőle. Olyan régen voltam bárkivel is, hogy annyira kiéhezett vagyok, hogy bármibe képes vagyok belemenni, csak elégítsenek ki. Nagyszerű, szép kilátások, olyan jól tudom irányítani az érzéseimet, hogy az valami csodálatos! Ezek után képzelhetem, milyen jövőnek nézek elébe. Ez kész őrültség, de azt hiszem, pont ezért lenne jó nekem.

            Készítek pár szendvicset az esti órák miatt, hogy valamit mindketten bedobjunk munkatársammal, majd leülve az étkezőasztalnál egymással szembe látunk neki a falatozásnak. Már korgott a gyomrom hazafele jövet, s úgy tűnik, Hoseok sincs ezzel másképp, ugyanis olyan jóízűen harap le mindig egy falatot, mintha eddig éhezett volna. Megmosolygom, ahogy eszik, amit persze észre is vesz és teli szájjal mordul fel.

            -          Elég késő van, miért akartál ilyenkor átjönni? Holnap neked korán kell kelni, nekem nincs munka csak szerdán – döntöm oldalra fejem, kíváncsian pislogva rá.

            -          Tudom, de nem fogok belehalni. Majd te szépen hazafuvarozol – vigyorog rám, mire csak szemem forgatom. – Csak beszélgetni szerettem volna, tudod, Jungkookról.

            -          Nem kell róla beszélgetni – sóhajtom. – Egy gazdag ficsúr, aki szereti fitogtatni, mennyire jól él, semmi több. Akármilyen nagy embernek számít, előbb mondanám egy kisgyereknek, mintsem vállalatvezetőnek.

            -          Meg kell hagyni, érdekes egy fickó, habár én nem ismerem, nem igazán beszéltem még vele a munkaügyi dolgokat leszámítva, úgyhogy nem ítélkezhetek. Te nála voltál a hétvégén, milyen? Gondolom szép helyen él, mivel a tévében is mutatták már azt a hatalmas birtokot. Vannak bejárónők meg ilyenek? – kuncogja el a végét.

            -          Nem találkoztam velük, de biztosan vannak. Mondott is valakit, aki szerintem közel áll hozzá, de az nem nő. Valami férfi, de elküldte, hogy vásároljon nekem ruhákat. Abból csak az van itthon nálam, amit akkor ideadott, hogy felvegyem, de azt mondta, hogy van még jó pár, viszont azok ott maradtak nála, hogy majd… - Ajkamba harapok, ahogy tudatosul bennem, éppen olyan dolgokat mondok neki, amiket nem kellene tudnia, hiszen ez olyan, mintha én is elfogadnám a tényt, sokszor fogok még ellátogatni zaklatómhoz.

            Tenyerem homlokomra csapom, szemeim lehunyom, ahogy könyökömmel megtámaszkodom, így tartva fejemet is az asztalon. A velem szemben ülő kíváncsiságtól tágra nyílt szemekkel mered rám, a szendviccsel a szájában, viszont bármilyen viccesen is fest, jelenleg nem tudok rajta nevetni. Sokkol a tudat, hogy nem bírom befogni a szám. A végén még a szerződést is kikotyogom, mert ennyire szerencsétlen vagyok, de azzal már tényleg vigyáznom kell, hiszen aláírtam egy titoktartási szerződést is, ami szerint a kettőnk kapcsolatáról nem tálalhatok ki senkinek. Gondolok itt erre a szadista hajlamára.

            -          Vett neked ruhákat? Honnan tudta a méreted? – ráncolja szemöldökét, miközben teli szájjal beszél hozzám. – Miért vett egyáltalán? Akkor át fogsz járni hozzá? Már bele is mentél? Mondtam én, hogy hamar el fog csábítani, úgy, hogy észre sem veszed, de azért nem gondoltam, hogy ennyi idő múlva már itt fogtok tartani – nyeli le az utolsó megrágcsált darabot is.

            -          Ennyi kérdésre hogy válaszoljak? – mosolygok válasz helyet, majd én is beleharapok egy újabb szendvicsbe. – Nyugodj meg, nem lettem elcsábítva! Nekem nincs szükségem arra, hogy egy ilyen személlyel járjak, mint ő. – Ráadásul ő nem is igazán járni akar velem, hanem egy időtartamot egyeztetni, amikor kénye-kedvére dughat ott, ahol akar, és úgy, ahogyan akar.

            -          Nekem nem úgy tűnik, mintha annyira nem tetszene neked. Már mondtam, hogy sugárzik rólad, hogy odavagy érte, de egyébként éppen ezért is akartam átjönni. Ez a mai elég érdekes volt, amikor félrehúzott beszélgetni. Nem tudom, lehet, csak rosszul láttam, de mikor rátok nyitottam, hogy gyere vissza dolgozni, elég kínos volt az egész.

            -          Csak beszélgettünk – veszek el egy újabb szendvicset, viszont érzem, hogy elpirulok, mivel újból megjelenik előttem a kép, amikor olyan közel került hozzám, hogy már ajkaink súrolták egymást, mégsem történt semmi.

            -          Akkor miért pirulsz már megint? – hajol közelebb, alkarján támaszkodva meg az asztalon, mire én reflexszerűen dőlök hátrébb székemben. – Figyelj, nem akarok neked rosszat, de gyanús nekem az a fickó. Lehet, csak azért gondolom így, mert ő a Jeon’s-nak az örököse, aztán így alapból bele van nevelve a felsőbbrendűség, nekem meg nem tetszik az ilyen, de ha neked ez jön be, akkor nem szólhatok bele.

            -          Nem az jön be, hogy örökös! Ezt nem tudnám megmagyarázni, egyszerűen csak valami megfogott benne, ami vonz hozzá, de nem tudom pontosan megmondani, hogy mi. Szombaton találtam valakit a buliban, de nem váltott ki belőlem semmit, viszont, mikor megláttam Jungkookot, akkor csak annyit éreztem, hogy izgatottabb vagyok. Akárhányszor meglátom, mindig nagyot dobban a szívem, ilyet pedig nagyon régen éreztem már. Már állandóan az órát lesem, hogy mikor fog belépni, mikor láthatom újra, mert látni akarom. Úgy érzem, egész nap el tudnám bámulni, semmi mást sem csinálni, csak az ő arcát nézni, tanulmányozgatni minden vonását, hogy miért néz ki ilyen tökéletesen. Én nem akarnék kezdeni vele semmit, nincs hozzá merszem, igazából tetszik, hogy ő próbál hatalmaskodni fölöttem, pedig két évvel fiatalabb, ez mégsem tud megrendíteni. Olyan szép formája van az ajkainak, annyira közel volt már hozzám, mégsem… mégsem történt semmi – nyüszítek fel, s hátra is dobom magam, fejem hátravetve a szék támláján támasztva, s a plafont vizslatom ábrándozva.

            Beáll a csend, egyikünk sem szól semmit, így szinte hallani lehet a csend hangját. Előttem folyamatosan Jungkook képe lebeg, azok a tökéletes vonásai, az édes mosolya, ami egy pillanat alatt átvált pajzánba, ez mégis annyira tetszik nekem. Amennyire utálom, hogy ilyen, pontosan ugyanennyire imádom is. Amikor láttam melegítőben, borzos hajjal, azt hiszem, teljesen elvarázsolt. Nem tudom, hogy csinálja, de ezek után szívesen látnám magam felett. Ő akar dominálni? Tegye meg, azt akarom, hogy tegyen a magáévá, hogy olyan gyönyört nyújtson számomra, amilyenben még nem volt részem, esetlegesen csak nagyon régen. Igen, egy igazán jó kis kielégülésben is régen volt már részem. Ideje volna engednem. Engednem kellene neki, de lehet, hogy mégsem, hiszen milyen lenne már, hogy a karjába vetem magam, mint egy kis hímringyó? Nem, a tartásomat meg kell tartani, attól nem foszthat meg bármennyire is kívánatos. Szerezzen meg magának, sajátítson ki, vezessen a rosszba. Kíváncsi vagyok, mire lenne képes, hova tudna repíteni, amiért képtelen lennék neki nemet mondani. Mondjak igent? Az annyira rámenős lenne, nem szabadna. Egyáltalán még át sem olvastam teljesen a papírokat, majd utána döntök. Biztosan nem fogok neki mindent engedni, de azért eléggé kíváncsi vagyok ahhoz, hogy sok mindent engedjek. Ha ebbe belemegyek, nincs visszaút, hiszen aláírom a szerződést. Alá kell vetnem magam az akaratának, de miért tetszik ez nekem annyira, hogy még az alhasam is beleremeg?

            -          Édes faszom, te totál belezúgtál – hüledezik, mire nyomban felkapom a fejem.

            -          Mi? Nem! – rázom fejem hevesen.

            -          Tudod, kit áltass! – mutat rám ujjával, mire megrökönyödöm. – Éppen most vágtál le nekem itt egy olyan szép szerelmi vallomást, amilyet még nem láttam. Na, még ezzel nem is lenne gond, ha mondjuk, a tekinteted nem lenne olyan elvarázsolt, akárhányszor róla beszélsz.

            -          De mondom, hogy nem…

            -          Nincsen ezzel semmi baj. Figyelj, amíg minden a normális kerékvágásban megy, és nincsen rád rossz hatással, addig támogatlak titeket. Holnap vigyázz magadra, aztán írj, ha van bármi, viszont most már ideje lassan mennem. Nem akartam sokáig maradni, csak tisztázni, hogyan is álltok, na meg picit jobban megismerni Kookot, de ha ennyire elvarázsolt, akkor már csak nem lehet olyan rossz. Én még soha nem láttalak ilyennek, pedig megfordultak már egészen helyes férfiak is a kávézóban, te mégsem figyeltél fel egyetlen egyre sem. Ha téged ő boldoggá tesz, akkor áldásom rá, de azt nagyon jól jegyezd meg, hogy egyetlen rossz lépés, egyetlen egyszer lássalak meg szomorúnak vagy bármi más, ami történetesen miatta van, kiherélem! – vált át fenyegetőbe, majd a végére elmosolyodik.

            -          Nem vagyok kislány.

            -          Tudom, de egy törékeny, ráadásul túl szép férfi vagy, úgyhogy meg kell védeni. Olyan, mintha a kisöcsém lennél, szóval rajtatok tartom a szemem. Most pedig, hazafuvarozhatsz azzal a szép kocsiddal – kacsint, miközben feláll, én pedig sóhajtva követem példáját.

            Bármennyire is fájnak a szavai, hogy úgy kezel, mintha egy kislány lennék, jól is esik, hogy ennyire figyel rám, hogy gondoskodni próbál rólam, ápolgatni a lelkem, a jó irányba terelni. Tudom jól, hogy azt szeretné, ha boldog lennék, de Jungkook feltűnően érdekes személy, aki bárkinek fejtörést okozna. Külsős szemmel lehet, én is azt mondanám, hogy nem érdemes kikezdenem vele, de én már jól tudom, hogy mitől olyan más, hogy mit rejteget, habár ezt gyakorlatban még nem tapasztaltam meg.

            Tudat alatt harapok ajkamba, miközben az utat figyelem, hogy kirakjam Hoseokot az otthonánál. Meg akarom tapasztalni. Azt akarom, hogy mutassa meg, milyen is, amikor előjön a szadista oldala, hogy mennyire lenne képes fájdalmat okozni, ami mégis tetszik. Tudni akarom, tudni akarok mindent.

            Hoseokot kirakva elbúcsúzunk egymástól, hogy majd úgyis találkozunk nemsokára, majd hamar haza is érek, ahol az ágyamba hasra fekszem, s elő is szedem a szerződést, melyet kibontok a borítékjából, melybe rejtettem. Azt hiszem, itt az ideje, hogy jobban áttanulmányozzam. Holnap szabadnapom van, talán át kellene hívnom Jungkookot, hogy átbeszéljük a részleteket, viszont akkor már nagyon felkészültnek kell lennem. Minden részletet fel kell jegyeznem, ami nem tetszik, ráadásul tudnom kell, milyen hosszú időtartamra vagyok hajlandó ebbe belemenni. Igazából legszívesebben mellette maradnék, mint párja, de neki ilyen úgysem kell, csak egy játékszer leszek, de legalább lesz, aki kielégít.

           

Az alávetett fél minden hezitálás nélkül elfogadja, tűri, amit a domináns az alábbi eszközökkel tesz vele:

Viaszcsepegtetés

Korbácsolás többféle eszközzel, mint:

Bőrpaskoló

Velúrbőr korbács

Minikorbács

Lovaglópálca

Kötözés többféle eszközzel, mint:

Fémbilincs

Csipkebilincs

Kötél

Bokabilincs

Bőrnyakörv

Nyak-csukló-boka kötöző

Bőr csuklóbilincs

Derék- és csuklópánt

Boka- és csuklókötöző

Nyak- és csuklókötöző

Bimbócsipeszek

Péniszgyűrű bőrpánttal

Mágneses acél péniszgyűrű

Penisplug szilikon gyűrűvel

Bőr pénisz- és herepóráz

Szájpecek bőrpánttal

Szemtakaró

Keskeny prosztatadildó

Egyéb vibrátorok

Tüskés, négyszeres péniszgyűrű

Átlátszó péniszmandzsetta

Péniszpumpa

Ahogy olvasom a különböző eszközök felsorolását, érzem, amint kimelegszem, így pólómra fogva legyezgetem magam. Akaratlanul is megjelennek előttem a képek, hogyan is néznénk ki, mikor ezeket használjuk. Érdekes fétise van az már biztos, de, hogy még a bilincsek közül sem tud választani! A felsorolás végén hozzá van téve, hogy egyéb eszközök, melyek ezekhez sorolhatóak, de külön-külön nem sorolja fel mindet. Ezek szerint vannak még különböző módszerek, amikkel ki akarna kötözni, esetleg korbácsolni. Továbbra sem értem, hogy neki ez miért jó, de abban biztos lehet, hogy ezek közül nem fogadom el mindet. Eszem ágában sem lesz hagyni, hogy egy kibaszott lovaglópálcával verjen el!

A továbbiakban felsorol még olyan egyéb tevékenységeket, mint az anális öklözés és a fenekelés, ha valami rosszat csinálok a szemében. Gondolom, ez arra is vonatkozik, ha forgatom a szemem, vagy harapdálom az ajkam. Mikor ezeket teszem, a tekintete mindig elsötétül. Kíváncsi lennék, milyen, amikor elszakad nála a cérna, és elvonulnánk, hogy megbüntessen.

Bolond vagyok! Hajamba túrok, miközben felnyüszítek, s fejben már szidom magam rendesen, mekkora kiéhezett idióta vagyok, ha ebbe képes leszek belemenni, márpedig nagyon is úgy néz ki, hogy belemegyek, ha természetesen megejtünk néhány változtatást. Akarom, hogy Jungkook használja ezeket rajtam, hogy megbüntessen, ha úgy gondolja. Nem vagyok normális, az egyszer biztos.

Az interneten utánanézek néhány eszköznek, hogyan is nézne ez ki, viszont néhánynál hatalmas szemeket meresztek. Na, nem, itt biztos, hogy nem lesz minden igénybe véve, ugyanis szerintem túl megalázó lenne. Az egy dolog, ha játszani akar, de nem fogok engedni neki ilyeneket, hogy a föld alá tiporjon. Úgy még élvezni sem tudnám az egészet, azt meg ne próbálja meg bemagyarázni nekem, hogy nekem az gyönyört nyújtana, mert úgysem hiszek neki. Amíg a saját bőrömön nem tapasztalom ezeket, addig nem is fogok belemenni, viszont egyvalamiben biztos vagyok, hogy csak sorjában fogunk haladni. Nem, én ezt nem vagyok hajlandó aláírni, amíg nem tudom pontosan, milyen kockázattal is jár. Fogalmam sincs, milyen ezekkel élni, lehet, hogy nem is bírnám, hogy alacsony a fájdalomküszöböm, hogy nem fog tetszeni semmi, aztán már késő lesz kiszállni. Kimondhatnám a piros szót, mellyel megállítanám minden addigi tevékenységében, de erre nem hiszem, hogy képes lennék. Maximum a sárgát mondanám, akkor legalább mellette maradhatok. Igen, mellette szeretnék lenni, ott maradni hosszú ideig, hogy csak az enyém legyen, s én pedig az övé. Azt akarom, hogy engem kényeztessen, csak rám figyeljen, viszont ez számára akár túl nagy kérés is lehet.

Egyszer egy héten el fog vinni randizni, eldönthetem, hogy mit csináljunk, nem fog bántalmazni, s ez az ajánlat elég csábító, főleg, hogy elméletileg nem szokása másokat elvinni randevúzni. Imádom a tudatot, hogy nekem ebben enged. Kivételesnek érzem magam, de közben gátlásaim is vannak vele szemben, amiket idővel le kell vetnem. Azt hiszem, talán azért ódzkodom ennyire ettől, mert már régen volt részem egyáltalán szexben is, nemhogy még játszanak is velem! Elhiszem, hogy ő ezt élvezi, de nekem ez így hirtelenjében nem megy. Nem tudom, hogy mit mondjak neki, mi volna a megfelelő válasz, hiszen őrültség lenne belemennem egy ilyenbe, viszont akarom is, de mégis félek. Hogyan mondhatnám el neki, hogy miért tartok tőle? Nem szeretnék erről beszélni, elég cikinek tűnhetek majd a szemében, ki tudja, mi lesz a reakciója. Lehet, hogy kinevet, hogy annak ellenére, hogy két évvel idősebb vagyok nála, egy gyerek vagyok, aki nem tud semmit, jelen pillanatban pedig tényleg egy kis szűz kislánynak érzem magam, pedig egyik sem vagyok.

Előkapom telefonom, hogy dobjak egy smst zaklatómnak, miszerint holnap délután öt óra fele várom hozzám. A részleteket nem fejtem ki, de úgy döntök, ideje, hogy megbeszéljük a szerződésben írtakat. Mindent idejében tisztázni kell, különben sehova nem fogunk haladni, a végén pedig akár el is futhatok, amit nem szeretnék, de ki tudja, hogy mire vetemedek.

Az éjjel a szerződés mellett nyom el az álom a mély töprengések közepette. Még a ruhámat se váltottam le, úgy, ahogy vagyok, utcai ruhában dőlök ki, az pedig, hogy mit mondjak Jungkooknak, továbbra is fejfájást okoz nekem még álmomban is, s akkor is, mikor felkelek. Mikor kimegy az álom a szememből végleg, elvánszorgok a fürdőszobába, hogy egy forró fürdőt vegyek. Megengedem a vizet, míg a ruháimat leveszem magamról, közben a tükörben nézegetem álmosan csillogó és karikás szemeim, melyek még csipásak, de majd rendbe szedem magam menet közben. Talán a hajamat is megmoshatnám, aztán jobb lenne, ha tényleg valami elfogadhatóbb külsőt aggatnék magamra, mert amit viszontlátok a tükörben, nem túl fényes, ráadásul délután vendégem érkezik, rendet is kellene raknom, hogy ne a koszba üljön, ugyanis az ő lakhelyéhez képest ez egy szemétdomb. Nem is értem, miért ide hívtam, simán mondhattam volna azt is, hogy vigyen el magához, habár nem. Lehet, hogy akkor meg akarná mutatni nekem a játékszereit, viszont erre nem vagyok lelkiekben felkészülve.

Elkényelmesedek a forró kád vízben, majd hajamat is kimosom, hogy nézzek ki valahogy, majd egy gyors fogmosás után a hálószobának kijelölt részhez megyek, hogy felöltözzek. Mit vegyek fel? A saját ruháim közül valamit? Talán azok a szexisebb darabok jól jönnének kivételesen, akárcsak a bulin, abban nem nézne annyira csórónak, akinek mindent meg kell vennie.

A vállfán kutakodom, hogy megtaláljam a keresett darabokat, viszont azok nem akarnak a kezeim közé kerülni. Idegesen szusszantok fel, mikor is tudatosul bennem, hogy azok Jungkooknál vannak, hiszen kimosta őket, aztán el is felejtette visszaadni. Remek, akkor az egyetlen, amiben még jól is néznék ki az az, amit tőle kaptam, de azt eszem ágában sincs felvenni! Még adjam alá a lovat, hogy kedvére azt veszem fel, amit ő vásárolt. Még mit nem, ennyire nem fog könnyen megkapni!

Végül viszonylag normálisan öltözöm fel, de mégis kényelmes darabokba. Egy laza fekete hosszú ujjú felső, amelynek ujja még a kézfejemet is kitakarja, egy hozzá passzos fekete testnadrággal. Ezt szintén csak a kényelem miatt itthon hordom. Még zoknit sem veszek hozzá, elég meleg van idebent ahhoz, hogy ne érezzem szükségességét, ráadásul kényelmesebb így. Összedobok magamnak egy gyors ebédet is, végül újra és újra átfutom a szerződést, de nem jutok dűlőre. Nem tudom, mit kellene mondanom neki, hogyan magyarázhatnám meg neki az értetlenségem, egyébként meg még választ sem kaptam az smsemre, pedig azt mondta, mindig elérem. Lehet, hogy magától értetődőnek veszi, hogy jön? Azért igazán szólhatott volna, hogy akkor úgy készüljek-e, hogy jön vagy sem.

Gondolataimból az szakít ki, hogy a telefonom hangosan rezeg fel az étkezőasztalon fekve, mire kissé meg is ijedek. A kijelzőn Jungkook neve díszeleg, mire néhány másodpercig habozok, végül felveszem, hogy megtudjam, mit akar. Talán nem fog átjönni, esetleg közli velem, hogy tegyük későbbre az időpontot, vagy öltözzek fel, mert elvisz. Bármi is legyen az, biztosan jó oka van felhívni.

-          Tes…

-          Két perc és ott vagyok. – Azzal bontja is a vonalat, mire értetlenül ráncolom szemöldököm, ahogy elhúzom fülemtől a készüléket, majd nézem meg saját szememmel is, hogy tényleg letette-e, de kétségtelenül így történt. Szinte automatikusan teszem újból fülemhez, hogy hátha hallok még benne valamit, de semmi.

-          Halló? – szólok bele, de válasz természetesen nem érkezik, így ledobom magam elé a mobilt.

Az órát megnézve látom, hogy még csak délután három óra, így szívem nagyot dobban, ahogy rájövök, ő nagyon nem a megbeszélt időpontra készül jönni. Idegesen veszem kezembe újból a telefont, majd megnyitom a névjegyzéket, hogy nevére kattintva felhívjam, de végül még a képernyő előtt valamivel megáll az ujjam. Azt mondta, hogy két perc és itt van, tehát nem kellene felesleges köröket futni. Nem is értem, miért nem jó neki az öt óra, akkor már tegnap is megírhatta volna, de mindegy is, a lényeg, hogy szól, nem? Nem, nagyon nem! Illik időben értesíteni a másikat, habár ez még mindig jobb a múltkoritól, mikor is random beállított hozzám korán reggel, így nem hagyva aludni. Akkor tényleg váratlan volt.

Duzzogva nyomok a nevére, hogy megváltoztassam, majd elmosolyodom, amint mentem a számára tökéletesnek ítélt becenevet: A zaklató.

Éppen csak jót szórakoznék saját ötletemen, mikor is a csengő úgy felharsan, mintha nekidőltek volna. Szemeim forgatom, hiszen jól tudom, ki érkezett meg, így mélyet sóhajtva, zakatoló szívvel lépek a bejárati ajtóhoz, hogy beengedjem.

Az ajtó nyílik, tekintetünk pedig azonnal összefonódik. Szemei izgatottan csillognak, gondolom elég kíváncsivá tettem, miért is hívom át ilyenkor, ilyen hirtelenjében, viszont csak elmosolyodva invitálom bentebb. Leveszi a cipőjét, majd vékony kabátjából is kibújik. Zakó nincs rajta, csak egy fehér ing, a szokásos elegáns szett, a tökéletesen félrenyalt hajával, a makulátlan külsejével, amit bárki megirigyelne. Ha nem lenne ez a szadista oldala, akkor is lehetne köztünk bármi? Ha ebbe belemegyek és az időtartam lejár, lehet még köztünk bármi? Ennyivel meg kell elégednem? Lehet, nem is lesz akkora probléma, hogy nem keresztezzük többé egymás útját, csak majd Hoseoknak nehéz lesz beadagolni, miért is „szakítunk”.

-          Nem érek rá sokáig, öt órakor nem tudtam volna jönni, dolgom van, de most igen. Reménykedtem benne, hogy itt leszel – magyarázza, miközben fogja a kis aktatáskáját és követ engem az étkezőasztalhoz. – Szóval miért hívtál?

-          Kérsz kávét? – fordulok el tőle, a kávéfőzőhöz lépve, ahol nemrég készítettem az adott italból, mire igenlően hümmög egyet, így öntök neki is és magamnak is. Megkérdezem tőle, miből mennyit kér, végül akárcsak a kávézóban, felszolgálom neki az italt. Menet közben már leült az asztalhoz, majd ki is szúrom, hogy az ott pihenő szerződésre esik pillantása, mire zavartan köszörülöm meg a torkom. – Erről szerettem volna beszélni – kerülöm meg az asztalt, hogy pontosan vele szemben helyezkedjek el.

Pillantása elsötétül, haloványan elmosolyodik, majd a táskájáért nyúlva keresni kezd benne valamit, végül kivesz egy ugyanolyan szerződést, amit maga elé helyez az asztalra. Meglepetten húzom fel szemöldököm, majd kérdőn nézek fel rá, amivel csak szélesebb mosolyt csalok arcára.

-          Te mindig hordasz egyet magadnál, hátha pont szükséged lesz rá? – horkantok fel.

-          Mostanság van nála, mert szerettelek volna bevonni, de nem tudtam, mikor adhatnám oda, mikor közölhetném veled a tényeket, de mintha csak a sors is így akarta volna, hogy pont arra a szórakozóhelyre gyertek, ami az enyém – rázza fejét lassan, miközben lenéz a papírokra, majd felkönyökölve, összekulcsolva ujjait néz rám várakozón. – Tehát, elolvastad?

-          Igen – sütöm le szemeim, majd megköszörülöm torkom, ahogy alkarjaimon támaszkodom meg. – Mit ne mondjak, érdekes… a stílusod – ráncolom szemöldököm, mire kuncogással válaszol. – Kezdjük inkább a legelején. Értem én, mi az alávetett szerepe, de ez nevetséges, hogy minden kívánságodnak eleget kellene tennem. Ugorjak minden szavadra, akár egy pincsi? – nevetem, de nem válaszol, csupán jelentőségteljes pillantással illet, amitől nagyot kell nyelnem. Hát jó, ha ezen nem változtathatunk, akkor majd másképpen alakítok a szerepemen. – A második oldal kettes bekezdésében szerepel egy olyan, hogy tűrnöm kell a viaszcsepegtetést is. Az… az mi? – rázom fejem. – Mármint, gyertya, de az forró!

-          Nem a háztartási boltban felvásárolt gyertyát fogom rád csepegtetni! – somolyog. – Ez egy spéci eszköz, maximum ötven fokra melegszik fel, nem lenne tőle semmi bajod.

-          Megbocsáss, de ezt miért is élvezném, hogy leforrázol?

-          Nem forrázlak le, mindössze élvezed, ahogy a forró cseppek érik a bőröd bármely részét. Hidd el, hogy élveznéd. Szex közben a felhevült bőrödön egészen más érzés, mintha csak úgy alapból csepegtetném.

-          Nem – vágom rá határozottan. – Biztos, hogy nem fogsz velem ilyen csinálni! Húzd ki!

-          De…

-          Húzd ki! – vágok szavába, mire megadóan sóhajt fel, végül elővesz egy tollat is, hogy eleget tegyen kérésemnek. Még jó, hogy nem hagyom, hogy viasszal díszítsen. Ez nem hiszem, hogy túl egészséges lenne, de egyébként sem normális. – A következő a lap alján a lovaglópálca. Azzal… azzal akarnál megütni? – pislogok nagyokat.

-          Azzal is. Az nagyon szép nyomokat hagy a bőrön, sokkal csípősebb, nagyobbat csattan, fájdalmasabb, de… nekem jó – néz fel rám, ez pedig máris elveszi minden kedvem.

-          Húzd ki! – adom ki parancsba, mire ezúttal szó nélkül teszi, amire kérem.

-          Mi legyen a többivel? Azokat vállalod? – néz fel szemeimbe sötéten csillogó szemekkel, mire egy rövidke ideig csendben maradok, s elgondolkozom az ajánlaton. Ha akarnám, akkor kihúzathatnám vele mind? Ez badarság, akkor érvényét veszítené a szerződés, mindent úgysem változtathatok meg, csak azokat húzathatom ki, amiket semmiképpen nem bírnék, nem akarnék tapasztalni.

-          Van más választásom? – Elmosolyodik válaszomra, s mintha csak büszke lenne magára, kihúzza magát, majd úgy várja következő feltételem. – Bimbócsipesz. Eszed ágába se jusson, hogy velem ilyet fogsz használni!

-          Ó, nem, ezt nem húzzuk ki! Ez… ez el nem tudod képzelni, milyen gyönyört tudna hozni számodra. Gondold át, kérlek! Ez nem fog fájni, sokkal inkább élvezni fogod, imádni, hogy mennyire ingerel.

-          Nem tetszik a gondolata.

-          Ne húzzuk még ki! – vált át újból gyermekies nézésbe, amivel megdobogtatja szívem. Ilyenkor annyira ártatlannak tűnik, pedig, ha ilyeneket csinál, akkor… minden csak nem ártatlan. – Engedd, hogy megmutassam, legalább egyszer! Egyetlen egyszer, és ha nem tetszik, akkor benne vagyok, kihúzom, de még ne! Ezt majd gondold át.

-          Jó legyen – sóhajtok mélyen. – Akkor… vibrátor? Komolyan? Neked nincsen farkad, hogy ezt kellene használni? – húzom fel fél szemöldököm, mire felnevet.

-          Vannak bizonyos esetek, amikor jól jön. Mint tudod, én szeretem látni a partnerem, hogy mit érez, milyen reakciót váltok ki belőle anélkül, hogy akár egy ujjal is hozzáérnék, de közben mégis ott van bennem, hogy ez az én sikerem.

-          Jó, azt hiszem, ez végül is maradhat. Nem ez a legvészesebb, csak kíváncsi voltam, mire jó ez, de ha mégsem fogsz olyat mutatni, ami tetszene bármelyikkel, akkor ettől is búcsúzunk.

-          Ó, ettől nem félek! – mosolyog sejtelmesen, s el is pirulok pillantásától, mire megköszörülöm torkom. Kínos erről beszélgetni egy másik férfival, de ezen is túl kell esni.

-          Akkor, amit még kiemelnék az az anális öklözés. Fúj! – nézek szembe vele újból, mire már nyitja is a száját, hogy megmagyarázza, de mielőtt nekikezdene tágra nyílt szemekkel rázom fejem. – Szó sem lehet róla! Nem! Nem fogsz csábítgatni semmivel, ezt soha! Soha nem csinálhatsz velem ilyet, különben nem megyek bele! – Úgy tűnik, ezzel sikerül megfognom, ugyanis száját becsukva húzza ki ezt a pontot is, miközben én kifújom a levegőt, s a sorokat olvasva nézelődöm tovább, de a probléma az, hogy nem tudom, mik a határaim, mit élveznék és mit nem. Ennyire éretlennek sem éreztem még magam soha.

-          Más valami, ami nem tetszik? Még egy-két dologról meg tudsz fűzni, de túl sokat sem engedek, mindenesetre örülök, hogy ilyen hamar átnézted és utánajártál a dolgoknak. Tetszik, hogy komolyan veszed, és nem szórakozol. Már csak az a kérdés, hogy aláírod-e.

Lesütöm szemeim, miközben azon töprengek, hogyan közöljem vele a tényeket, nem tudom, mennyire lennék hajlandó ebbe belemenni. Még így, hogy vannak változtatások, sem szívesen egyezem bele, de ő kitartóan várja a választ, míg az én szívem a torkomban dobog. Tudnia kell, hogy szükségem van rá, hogy finoman bánjon velem, különben egy életre elijedek a szextől, de csak úgy nem nyöghetem ki, hogy tulajdonképpen análisan szűz vagyok! Jimin az esetek nagyon kevés százalékában vette át az irányítást, de ő olyan volt, akár egy angyal, odafigyelt rám, elég időt szánt mindenre, de ő jobban szerette, ha én kényeztetem őt, nem pedig fordítva. Mondhatni alávetettnek született.

-          Valami baj van? Miért nem mondasz semmit? – töri meg a csendet a velem szemben ülő, mire kétségbeesetten nézek vissza rá, ettől pedig még az ő szemöldöke is megrándul.

-          Még átnézem a változtatásokkal együtt, csak aztán döntök – hajtom vissza a papírokat, majd helyezem bele a borítékba, hogy a váratlan vendégeknek se jusson a kezükbe.

-          Ha valami nem tetszik, akkor szólj! Csak szólj, nem kell várnod, de én nagyon szeretném, ha ebbe belemennél! Ha… ha belemész, akkor egyeztetjük az időtartamot, megbeszéljük a többi apróságot, csak kérlek, gondold át jól. Bízom benne, hogy igent fogsz mondani – néz újból kisfiúsan, mire ajkamba harapok, amit természetesen azonnal kiszúr. – Ne harapdáld! – Abban a pillanatban elengedem párnám, mire haloványan elmosolyodik, viszont én továbbra is frusztrált vagyok.

-          Én nem… nem vagyok benne biztos, hogy ez menni fog nekem. Lehet, hogy nem én vagyok a megfelelő ember a számodra – állok fel, miközben hajamba túrok, s a kávét is ott hagyom, miközben a hálószobai rész felé sétálok kezeimmel könyökeimet fogva.

-          Mit beszélsz? – áll fel ő is a hangokból ítélve, de nem nézek hátra rá. – Miért ne lennél számomra megfelelő? Honnan tudod, hogy nekem éppen ne te kellenél? Miért ítélkezel felettem?

-          Az előző partnereid milyenek voltak? Olyanok, akik alapvetően is a passzív fél szerepét töltötték be az életük során? Került hozzád bárki úgy, hogy érintetlen volt? – fordulok felé ágyamnál megállva, amire fel is mászom, és a közepén foglalok helyet, tovább ölelgetve karjaim.

-          Nem, senki nem volt szűz, és igen úgy jöttek hozzám, hogy habozás nélkül belementek a passzív szerepbe. Mi ezzel a gond? – ráncolja szemöldökét értetlenül, ahogy egyre közelebb lépdel hozzám.

-          Hát én… - nézek el oldalra, ugyanis képtelen vagyok a szemébe nézni. – Én nem mintha azt akarnám mondani, hogy szűz volnék, de…

-          Miről beszélsz? – értetlenkedik elérve az ágyamig, melynek szélére leül felém fordulva, így felhúzza egyik lábát, hogy kényelmesebb legyen.

            Mély levegőt veszek, lehunyom szemeim is egy pillanatra, mielőtt visszanézek rá és felkészülök a vallomásra. Ez nem tűr halasztást, tudnia kell róla. Az is lehet, hogy ezek után nem kellenék neki, hiszen az előző partnereit sem kellett ápolgatnia.

            -          Tudsz Jiminről – jelentem ki, mire még értetlenebbül néz rám. – Nekem ő volt az első és egyelőre az utolsó. – Szemei a kétszeresükre nőnek a hitetlenségtől. – Öt éve már, hogy szakítottunk, azóta én nem voltam senkivel.

            -          Öt éve senkivel sem voltál együtt szexuálisan? – esik le álla döbbenetében, mire lesütöm szemeim. – Hát ez… elég hihetetlen, ugyanis rád bárki rád néz, biztos vagyok benne, hogy akarna magának, legyen az nő vagy férfi. – Elpirulok válaszától. – Egyetlen éjszakára sem feküdtél össze senkivel?

            -          Egyetlenre sem… - motyogom.

            -          De azért magadnak csináltad, ugye? Mármint a saját ujjadat használva vagy bármi, amit csak el tudsz képzelni. – Fejem rázom, mire egy gondterhelt sóhaj hagyja el ajkait. – Az nagyon… hosszú idő, főleg így, hogy magadhoz sem értél. Jiminnel mi volt a helyzet? Vele hogyan csináltátok? Felváltva?

            -          Nem – rázom fejem, de képtelen vagyok szemeibe nézni. – Mellette úgy nagyjából mindig én voltam az aktív. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ő hányszor volt az.

            Jungkook frusztráltan és idegesen túr hajába, mire végre ránézek, s látom, hogy már borzosabb, mint alapból lenni szokott. Halkan elkáromkodja magát, majd zsebéből előkapja telefonját, végül felhív valakit, ami előtt értetlenül állok, de nem merek szólni, így is szörnyen érzem magam. A túlsó oldalon hamar fogadják a hívást, mivel Kook vonásai pillanatok alatt keményednek meg, majd hangszíne is megváltozik, sokkal keményebb lesz, mint velem szemben.

            -          Töröld a mai programot. Más dolgom akadt. – Azzal bontja is a vonalat, amit meglepetten nézek végig. A telefont az éjjeliszekrényemre helyezi, végül ő is felmászik az ágyra, közelebb hozzám, amit nagy szemekkel nézek végig, de mozdulni nem bírok.

            -          Mi az, hogy más dolgod akadt? – remeg meg hangom közelségétől. – Ha dolgoznod kell, akkor menj csak, nem foglak feltartani, már úgyis mindent megbeszéltünk.

            -          A te eseted jelenleg sokkal fontosabb – mosolyodik el haloványan, miközben megáll lábaira ülve előttem. – Itt komolyabb kezelésre lesz szükség, mint gondoltam – mér végig, viszont nekem kezd egyre gyanúsabb lenni az egész.

            -          Kezelés?

            -          Taehyung – emelkedik meg, majd egy könnyed mozdulattal fog vállaimra és lök hanyatt fekvésbe, s feldolgozni sincs időm a helyzetet, már felettem támaszkodik két oldalamon. – Szeretkezni fogunk.