Cím:
Stalker with love
Író:
Ayu
Besorolás:
+18
Szereplők:
Taehyung, Jungkook
Páros:
VKook
Figyelmeztetés:
yaoi
Műfaj:
AU, bdsm
Leírás:
Taehyung egy középréteghez tartozó 27 éves férfi, aki egy kávézóban dolgozik,
ahová az egyik nap belép egy igazán elegáns férfi. Azonnal magával ragadja a
kisugárzása, a külseje, de sugárzik belőle valami olyasmi, amitől rettegnie
kellene. De vajon miért érez így? Mit rejteget ez a férfi?
Megjegyzés:
Még nem olvastam át, de javítani fogom! J Remélem,
tetszeni fog, jó olvasást! ^^
U.i.:
Már ezen az oldalon is elérhető az ÖSSZES rész/minden írásom!
Először
teljesen ledermedek szavai hatására, s alig bírom felfogni, mi történik velem,
mikor is már nyakamhoz hajolva csókol fehér bőrömre, amitől megborzongok. Halk
sóhaj szökik ki ajkaim résén át, s egy rövidke pillanat erejéig még le is
hunyom szemeim, élvezve érintésének nyomát, majd csak aztán kapok észbe, mit
művelünk. Szemeim a kétszeresükre nőnek, majd kapcsolva, abba az irányba
fordítom fejem, ahol ő férkőzik hozzám, így meggátolva benne, hogy tovább
kényeztethessen. Időben le kell vakarnom magamról, mielőtt még elfajulnának a
dolgok, különben nem fogom tudni megállítani, de ami a legrosszabb, hogy biztos
vagyok benne, hogy saját magamat sem fogom tudni visszafogni.
- Mit
csinálsz? – remeg meg hangom, s közben hisztérikusan emelkedik is meg, amitől
zavarba jövök, ugyanis már egyetlen kis csókjától a nyakamon annyira
elbódított, hogy a saját hangomat se találom.
- Már
mondtam – mosolyodik el haloványan. – Szeretkezni fogunk.
Szemöldököm ráncolom, majd nem is
telik bele sokba, hogy kezeim megtalálják vállát, hogy félrelökjem, de ő
erőszakosan kitart, hiába próbálkozom.
- Nem!
– vágom hozzá, miközben tovább próbálkozom ficánkolva alatta, mire úgy tűnik,
megelégeli a helyzetet, így először egyik kezem, majd a másikat is megfogva
csuklómnál szorítja le, fejem két oldalára. – Engedj el! – figyelmeztetem, de
meg se rezzen.
Újból lehajol hozzám egyenesen
nyakam célozva meg, folytatva ott a munkálatát, ahol félbehagyta. Szám szorosan
összezárom, szemeim is ugyanígy hunyom le, s megpróbálok nem arra koncentrálni,
mennyire puhák az ajkai, viszont úgy tűnik, a testem nem akar együttműködni
velem. Alhasam megremeg, s automatikusan húzom össze combjaim. Nem akarom, hogy
rájöjjön, máris megmozgatott bennem valamit, mivel azzal ő győzedelmeskedne,
tudná, hogy nyert ügye van nálam, amit nem engedhetek meg. Nem hagyhatom, hogy
nyeregben érezze magát. Nem feküdhetünk le!
Újból megpróbálkozom a ficánkolással,
hátha valahogyan kicsusszanhatok alóla, mire ő is helyezkedik, és immáron
szűkebb helyen fogja lábai közé enyéim. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen,
tartanom kell magam, nem mehetek csak úgy bele, mint egy hímringyó! Tökéletesen
úgy festenék, ha most nem tudnék változtatni, ezért is nem hagyom abba a
mozgolódást, ami láthatólag nem tetszik neki, s ennek szó szerint nyomot is
hagy. Érzékeny bőröm erősen szívja meg, mire nyomban tágra nyílnak szemeim, s
ajkaim is elnyílnak egymástól, ahogy egy elhaló nyögés szökik ki rajtuk.
- Gyönyörű
hangod van, Tae – suttogja, mikor egy gyöngéd csókot lehel az imént megszívott
felületre, ami kellemes. – Engedd el magad, hadd halljam többször!
- Ne
mondj ilyeneket! – pirulok el egy pillanat alatt, s el is fordulok az ellenkező
irányba fejemmel, hogy ne kelljen ránéznem. – Engedj el inkább! – próbálom meg
karjaim is kiszabadítani a fogságból, de azokat olyan biztosan tartja, mint az
acél.
Torkom vonalára tér át, ott lep el
csókjaival, mire újból gondolkodás nélkül döntöm hátra fejem, hogy
kényelmesebben hozzám férjen, amit halkan megkuncog, de nem szólok érte. Egyszerre
akarom, hogy megérintsen, csak engem kényeztessen, s azt, hogy menjen el innen,
mert csak a rosszba csábít. Ezek az ellentétes érzések összezavarnak, s így
mozdulni sem bírok egyik irányba sem, hogy mit tegyek. Lökjem félre vagy húzzam
magamhoz? Melyik lenne a megfelelő megoldás?
Döntésképtelen vagyok, így hagyom
magam sodródni az árral. Nem teszek semmit, csak hagyom, hogy ő azt tegyen,
amit akar, amiben egyébként sem tudnám meggátolni. Gyenge vagyok hozzá képest,
róla már ránézésre meg lehet mondani a ruha takarásában is, hogy mennyire
izmos. Valószínűleg sokat edz, én viszont a kis nyurga karjaimmal tehetetlennek
bizonyulok vele szemben, ami valamilyen szinten nem zavar. Jó érzés, hogy van
valaki, akinek én kellek, aki vezetni szeretne, aki akar engem annyira, hogy
elmenjen messzire. Gazdag, így ki is használja ezt a fölényességét, hogy
felszedjen. Vásárolni szeretne nekem? Tegye meg, ha őt ez boldoggá teszi, habár
engem nem tud felvásárolni, de tudom, hogy ez is nagy szerepet játszik. Ő maga
is megmondta, hogy szeretne ellepni ajándékokkal.
Kulcscsontom érinti mézédes
párnáival, melyeket oly szívesen éreznék sajátomon, de az biztos, hogy nem
fogok kezdeményezni. Nincs hozzá bátorságom, így sem tudom eldönteni, mit
kellene tennem, így csak hagyom magam, ami szintén nem egy normális megoldás,
de képtelen vagyok másképp tenni. Inkább élvezem, hogy kényeztet, hogy úgy
csókol, mintha egy törékeny porcelán lennék, s meglep, hogy ennyire gyengéd,
hiszen azt hittem, hogy durvábban fog bánni velem még akkor is, ha
szeretkezünk. Legalább annyit várnék, hogy kiszívja a bőröm mindenhol, de nem
tesz így. Úgy kezel, akár egy ritka kincset.
A fülem mögötti részt kényezteti,
mire tudat alatt szalad ki ajkaimon egy kéjes sóhaj, s ezúttal is türelmetlenül
mozdulok meg, viszont nem azért, mert menekülni akarnék, hanem sokkal inkább a
kéj miatt. Azon a ponton folytatja csókjai halmozását, amitől teljesen
elködösödik az elmém, s újra és újra mocorgok alatta, ami feltűnik neki is, s
elhúzódva tőlem néz mindent tudó mosollyal szemeimbe. Zavartan pislogok fel rá,
máris hiányolva kényeztetését, viszont nem hajol vissza hozzám. Óvatosan, s
lassan engedi el csuklóim, melyek ott maradnak, ahol hagyja őket, mozdulni
képtelen vagyok. Hevesen dobogó szívvel figyelem, mit tesz, mi fog következni,
mire felsőm végét fogva meg húzza fel rajtam, s széles mosollyal hajol le újból
mellkasomhoz, mikor már addig húzza az anyagot. Amint megérzem forró leheletét
bőrömön, lehunyom szemeim, átadva magam az érzések tömkelegének, majd már újból
csókokkal hint.
Kedvem támad elnevetni magam attól,
ahogyan velem bánik, de nem szeretném tönkretenni a pillanatot. Túl édes, túl
vonzó, ahogy próbál megnyerni magának, s azt hiszem, sikerrel is jár, ugyanis
hozzáérni még nem érek, de nem is menekülök, csupán hagyom, hogy a felhők fölé
repítsen. Imádom az érzés, ahogy velem törődik, hogy úgy kezel, mint egy ritka
kincset, még ha tudom is, hogy ez a későbbiekben változni fog, ha belemegyek a
kis játékába. Jelen pillanatban ez egy cseppet sem tud érdekelni, csak a
jelenre fókuszálok.
Újabb és újabb csók, melyekkel
megtalálja mellbimbóm, s azt is ugyanolyan gyengéden veszi ajkai közé, mintha
csak attól félne, egyetlen rossz mozdulat és darabokra török. Úgy érzem magam,
mintha szűz volnék, s való igaz, hogy igénylem a törődést, elvégre is anno Jimin
is gyengéden bánt velem, ráadásul tényleg alig volt olyan alkalom, hogy én
volnék a passzív, viszont túlzásba sem kell esni.
Kifejezve türelmetlenségem mocorgok
alatta türelmetlenül, amit elég halható kuncogással reagál le, s váratlanul
szívja meg erősebben bimbóm, mire fejem abban a pillanatban hátradobom, karjaim
pedig szintén gondolkodás nélkül emelem, hogy tincsei közé fúrjam ujjaim,
erősen húzva meg őket, mire felmordul, de nem szól rám. Újból megszívogatja az
érzékeny területet, mire kidomborítom neki mellkasom, többért könyörögve.
Levakarhatatlan vigyorral tér át a másik oldalra, ott is ugyanúgy megkínozva, amit
kisebb sóhajokkal nyugtázok, ezzel őt is jobban felcsigázva. Úgy tűnik, tényleg
tetszik neki a hangom, ugyanis szemei úgy csillognak sóhajaim után, mint még
soha – legalábbis én nem láttam ilyennek.
Vártalanul ül fel, majd fog kezeimre,
hogy engem is felhúzzon magához, így túl közel kerülünk egymáshoz, s pillantása
is ajkaimra esik, mire automatikusan harapom be az alsót, amit ő megigézve
figyel. A póló, mivel a felülés következtében visszaesett rám, újból érte nyúl,
miközben közelebb hajol arcomhoz, s úgy húzza egyre feljebb a ruhadarabot. Mikor
újból felér mellkasomig, ajkam szélére lehel egy aprócska csókot, mibe
beleremegek, s rendesen éget belülről az érzés, hogy én többet akarok, de mikor
ajkai után kapnék, elhúzódik és mosolyogva néz szemeimbe.
- Emeld
fel a karjaid – kér csendesen, mire már teszem is, amire kér, így egy
másodperccel később már le is kerül rólam a felső ruházat, mely az ágy mellett
köt ki a földön.
Karjaim leengedem, azonnal nyaka köré
tekerem, s úgy húzom magamhoz közelebb, majd már hajolnék is ajkaira, de az
utolsó pillanatban egy széles mosollyal kerüli ki és támad le ismét a fülem
mögötti érzékeny kis részemnél. Oldalra döntöm fejem, hogy kényelmesebben
hozzám férjen, majd magammal húzva őt is, dőlök hátra. Mindeközben nem áll meg,
csókjaival mindenhol ellep, haladva egyre lentebb, elérve a köldökömig, ahová
bevezetve nyelvét ingerel, s az érzésre újból hajába kapok mindkét kezemmel.
Akarom ezt még érezni sokszor. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen, hogy én
legyek neki is a mindene, akiért bármit megtenne. Azt akarom, hogy megcsókoljon
végre.
Elér testnadrágom korcáig, melybe
bedugva ujjait, könnyedén húzza egyre lentebb rajtam, s erre rásegítek azzal
is, hogy megemelem csípőm. Jobban belegondolva nem, hogy nem teszek semmit
inkább, még rá is segítek, hogy könnyebb dolga legyen. Milyen szégyentelen
vagyok!
Felülve, engem nézve gombolja ki
ingjének minden gombját, amit csillogó szemekkel nézek végig, mozdulni ezúttal
nem bírok, csak élvezem a műsort, a látványt, amit nekem nyújt. Látni akarom
őt, hogy mennyire férfias, hogy valóban olyan izmos-e, mint gondoltam, s ez
beigazolódni látszik, ahogy egyre több felületet tesz láthatóvá. Ajkam
beharapva figyelem minden mozdulatát, a vágytól elsötétült szemeit, melyek
enyéimbe fúródnak.
- Lassú
vagy – csúszik ki a számon, mire fél szemöldökét felhúzva néz le rám, s hamar
meg is bánom beszólásom, ugyanis leengedve karjain a könnyű kis anyagot dobja
azt félre, majd azonnal fölém is hajol, újból ott támaszkodva az ágyon, mire ismét
ajkaira esik pillantásom.
- Szeretnéd,
ha másképp bánnék veled? Az is megoldható, szépségem. Én szíves örömest benne
vagyok a durvább verzióban is – simít végig jobb kezével arcomon, mire fülig
pirulok.
- Mindjárt
elveszed a kedvem az egésztől – forgatom szemem, mire váratlanul fog rám
bokszeren keresztül, mire egy aprócska nyögés szökik ki számon, amit ő
megmosolyog.
- Nekem
nem úgy tűnik, mintha annyira elmenne a kedved.
Kezét nem veszi le rólam, masszírozgatni
kezd, mire félig lehunyom pilláim, úgy élvezem, amit tesz. Nem szólok vissza
semmit, jól már úgysem jövök ki belőle, na meg a keze éppen olyan helyen jár,
ahol nem akarnám, hogy a kelleténél jobban rám szorítson egy rossz elszólásom
miatt.
Lentebb mászik az ágyon, majd lábaim
akkora terpeszbe húzza, hogy közéjük férjen, mire egyik karom szemeimre hajtom,
hogy ne lássam, mit művel, mivel tekintete elég zavarba ejtő. Az utolsó
ruhadarabtól, ami még takarja testem, hamar megszabadít, így férfiasságom
megcsapja a hűvösebb levegő, amibe beleborzongok, viszont nem sokáig érzem ezt,
ugyanis megérzem ujjait köré fonódni, majd lassan mozgatni kezdi csuklóját
hozzá. Szabad kezével lábamra fog és fentebb húzza, hogy belső combom lepje el
csókjaival, melyekkel egyre közelebb halad középpontomhoz. Ajkam harapdálva
élvezem minden mozdulatát, minden egyes csókját, a keze forróságát, mellyel
vágyam kényezteti, húzgálva rajta a bőrt fel a makkomig, majd vissza le, ezzel
folyamatos remegésre késztetve. Már maga a tudat, hogy ő ér hozzám, a
fellegekbe repít, viszont egyébként is perzselő érintése van, pont olyan
személy, akinek bárki széttenné a lábát, csak ő tegye a magáévá. Nem szívesen
állok be az alávetettek sorába, de, ha cserébe ezt kapom, ilyen kényeztetést,
akkor örömmel vetem bele magam az élvezetek hullámába. Engedem, hogy azt tegyen
velem, amit csak akar, csak hadd élvezzem egyedül én a társaságát, az
érintését, a kényeztetését.
Gondolataimból ajkai puhasága zökkent
ki, melyek makkom köré fonódnak, s nyelvével a kis nyílásomnál ingerel,
próbálva beledugni. Felnyögök az érzésre, melyet már olyan régen nem
üdvözölhettem, így nem vagyok képes palástolni az érzéseim. Elveszem karom
szemeimtől, majd lenézve a másikra látom, ahogy ártatlan szemekkel pislog fel
rám, mintha nem éppen merevedésem tartaná szájában és kezében egyaránt. Ezt a
pillanatot választja arra, hogy mélyebbre vegyen, de nem finomkodik, gyorsan
nyeli el hosszom nagy részét, mire az orgazmus egyik előhulláma fut végig
minden porcikámon. Lehunyom szemeim és visszadobom fejem a párnák közé, míg
kezeimmel újból hajába túrok, nem engedve, hogy elengedjen, s nem is gátol meg
ebben.
Belém ivódott a tekintete, azok a
gyönyörű szemek, a puha ajkak, melyekkel engem kényeztet. Az a látvány, amit
soha nem akarok elengedni, s a férfit magát sem. Nem is lenne annál jobb érzés,
ha ő csak az enyém lehetne, s talán, ha aláírnám a szerződést és hosszú
időtartamot szabnék meg, akkor nem mehetne máshoz, akkor tényleg
kisajátíthatnám, ahogyan ő is engem magának, én pedig szívesen leszek az övé.
Néha lassan, néha ütemesebben mozgatja
fejét, meg-megszívogatva erősen, ilyenkor egy kéjes nyögést váltva ki belőlem.
Nyelvét gyakorlottan mozgatja, érzem és tudom is, hogy milyen háttér van
mögötte, így egyetlen rossz szavam se lehet a munkájára, viszont nem tudom ezt
túl sokáig élvezni, ugyanis egy utolsó szívás közepette enged ki ajkai közül,
amit egy elégedetlen nyüszítéssel reagálok le, s rutinszerűen lökök egyet
csípőmmel, hogy folytassa.
Kezeit hátam mögé csúsztatja, úgy emel
meg éppen annyira, hogy könnyebben hozzám férjen, majd egyik kezét elvéve fog
fenekemre, hogy valamennyire széthúzza, s úgy hajol először heréimhez, melyet
szájába végig nyal körbe, tovább ingerelve. Így halad lassan, de biztosan
bejáratomhoz, ahol nyelvét kidugva nedvesít be, felkészítve a továbbiakra, én
pedig csak halkan sóhajtozva élvezem minden tették. Élvezem, hogy úgy bánik
velem, mintha érdekelné a lelki világom, mikor ő maga mondta ki világosan, hogy
azért nem szereti a romantikát, mert nincs kedve a partnere lelkiállapotára
odafigyelni. Gondolom, ezért alakult ki nála ez a furcsa fétis a szadista
dolgok iránt, ami bizonyos kereteken belül nem lehet olyan rossz. Kíváncsi
vagyok, mit tenne velem.
Kellően nedvesít be, nyelvét bedugva
nyílásomba, mire a lepedőt markolászom magam alatt. Úgy mozgatja ízlelőszervét,
hogy szinte észre se veszem, mikor már ujjával is körözget bejáratom körül,
egyre bentebb haladva, de csak szép lassan, odafigyelve, hogy ne fájjon. Mikor
végre elmeríti bennem az elsőt, érzem, hogy feszít, de nem fáj, ami meglep.
Annyira sikerült ellazítania, hogy nem érzek ennyitől még fájdalmat, ez pedig
felbátorít a folytatásra, s egyetlen ujjának körözgetésébe belemozgok, viszont
ekkor a csípőmnél lévő ujjait bőrömbe mélyeszti, ezzel tudtomra adva, hogy ne
mozogjak, s így nyelvével sem áll meg továbbra sem. Úgy kényeztet, annyira
odafigyel rám, amire senkitől sem számítanék, s úgy érzem, még túl sokáig is
tágít az elsővel, így újból türelmetlenül lökök egyet csípőmmel, mire rajta a
sor, hogy felmorduljon, de nem húzódik el.
Második ujját is csatlakoztatja az
elsőhöz, ami újból feszít, s jobban, mint az első, mire fájdalomtól torzul el
arcom, s a lepedőt is erősebben markolom. Nem vagyok már szűz, az öt év ide
vagy oda, akkor is volt már ebben részem, és nem egyszer, habár nem is sokszor.
Tudom, milyen érzés, így nem lep meg, mindössze szokatlan, mert régen éreztem
már. Ha igazából számításba akarom venni, hogy Jiminnel mikor csináltuk
fordítva, akkor nem csak öt évet mondanék, hanem olyan hatot biztosan. Nem
szeretett aktív lenni, valahogy imádta, ha ő benne mozgok, én pedig imádtam,
hogy benne lehetek.
Ollózgat ujjaival, kellő időt fordítva
arra, hogy ellazuljak, amire rásegít azzal is, hogy hosszomhoz hajol, s azt
nyalja végig makkomig, mire ekkor végre a kéjtől nyögök fel hangosan. Lenézve
rá látom szemeiben, hogy valójában mennyire türelmetlen már, hogy
legszívesebben máris bennem lenne és mélyen mozogna, amit már én is várok.
Végül csatlakoztatja harmadik ujját is,
és erre is ugyanolyan figyelmet szentel, mint a többire, így a kezdeti
fájdalmam viszonylag hamar elmúlik, főleg nyelvének mozgásától meredező
vágyamon. Kihúzza kezét alólam, s felmászik hozzám úgy, hogy ujjait továbbra is
bennem mozgatja, majd lehajolva hozzám arcomra hint egy forró csókot, mire
lehunyom szemeim. Lábaim feljebb húzom, hogy kényelmesebben elférjen, közöttük,
majd ezúttal én fogok a szépen vasalt fekete nadrágjára, s rántok rajta egy
határozottat, ezzel jelezve számára, hogy ideje lenne levennie neki is, mire
kuncogni kezd, s ellepi arcom és homlokom csókjaival, majd fülemre is külön
rátér. Természetesen élvezek mindent, amit csak tesz velem, minden egyes
csókját, de bosszant, hogy egyedül az ajkaim hagyja ki, melyek már bizseregnek
érte, hogy érintse meg övéivel, de folyton elkerüli. Esküszöm, minden
porcikámat végigcsókolta már, csak ott nem érintett, ami rendkívül zavar.
Ajkai után kapok, mire csak vigyorogva
húzódik az ellenkező irányba, mire sértetten fújtatok, s rögtön utána újra
próbálkozom, s ekkor már nem menekül. Már súrolják ajkaink egymásét, mikor
ujjaival olyan pontot talál el bennem, amitől elvesztem egy pillanat alatt a
józaneszem. A világot vörös ködben látom, a testem minden porcikámban bizsereg,
s csak ezt az érzést akarom érezni, de elmúlik. Fejem visszaejtem a párnába,
miközben szaggatottan nyögök, s ez úgy tűnik, a másiknak nagyon is imponál,
ugyanis az ő szemei is elködösülnek, ahogy engem bámul.
- Szeretnéd
még? – mélyül el hangja, mire csak bólintok, így ő ujjaival megtalálja
érzékenypontom, amitől hátam ívbe feszül, szemeim szinte kipattannak, s úgy
nyögök fel, lábaim nagyobb terpeszbe húzva, a felettem támaszkodó vállát kapva
el, azt szorítva, levezetve az ujjbegyemig futó érzést.
Ezúttal nem húzza el onnan ujját, tovább
masszírozgatja azt az egy pontot, mire úgy remegek alatta, mint a nyárfalevél,
fejem hátravetve, szemeim szorosan lehunyva. Egyszerűen nem bírom, annyira
istenfeletti ez az érzés, hogy beleőrülök. El akarok élvezni, érzem is az
orgazmus hullámait, melyek folyamatosan átsöpörnek testemen, de nem következik
be a beteljesülés. Ujjait kihúzza belőlem, mire csalódottan, de mégis remegve
nézek fel rá, amit ő továbbra is mosolyogva figyel.
Megemelkedve hamar leküzdi magáról
nadrágját a bokszerével együtt, majd a zokniját is félredobja, s végül így
tornyosul felém, kezébe fogva férfiasságát, melyre azonnal lepillantok, s
szemeim tágra nyílnak méretétől. Hát nem mondanám, hogy bánom, hogy azt
mondtam, szűz vagyok, de, hogy Jimin ehhez képest sokkal kisebb, az is biztos.
Azt hiszem, mégis szűznek mondhatom magam Jungkookkal szemben.
- Csukd
be a szád, berepül rajta a légy! – figyelmeztet, mire szemeibe nézek, s meg is
bánom, ugyanis önelégült tekintete mindent elmond. Tisztában van vele, hogy mit
gondolok. – Készülj fel és próbálj meg nem a fájdalomra koncentrálni! – csókol újból
arcomra, majd szavait követően már meg is érzem makkját bejáratomnál, melyet
elég lassan merít el bennem, de nem is bánom, ugyanis ez már a szó szoros
értelmében fáj.
Fejem hátravetem, fájdalmasan nyögök fel
szaporán véve a levegőt. Próbálok én nem a fájdalomra koncentrálni, de nem
számítottam rá, hogy ekkora! Dicséretre méltó, hogy még alig merül el bennem,
mégis megáll és vár, s úgy lep el csókjaival, a nyakamat, a fülemet, a mögötte
lévő érzékeny részt, ami roppant mód jólesik most. Míg ezzel próbálja elvonni
figyelmem, szépen lassan tovább meríti bennem vágyát, ami fáj, nagyon fáj, így
tudat alatt nyúlok férfiasságomért, hogy gyorsan verni kezdjem, ezzel is
elvonva a figyelmem, hogy az élvezetre koncentráljak, ne pedig a fájdalomra.
- Lazulj
el! – suttogja ajkaimra, s annak szélére hint csókot.
- Könnyű
azt mondani! Nem a te hátsódba dugnak fel valamit! – morgom.
- Ó,
sajnálom, ez a szerződésben nem állt, hogy mekkora mérettel rendelkezem –
pislog le rám öntelt mosollyal, mire csak hátravetem fejem szem forgatva, viszont
erre állam fogai közé veszi és gyengéden harapja meg. – Ne forgasd a szemed!
- Miért
ne? Mit fogsz tenni, ha forgatom? – forgatom meg újból, viszont válasz helyett
tövig merül bennem, mire szemeim fennakadnak, hátam ívbe feszül, lábaim pedig,
ha lehet, még nagyobb terpeszbe húzom.
- Ezt
– suttogja fülembe, majd megharapdálja fülcimpám.
Szólni nem bírok, a fájdalom túl erős, s
nem szeretnék még egy ilyet, így inkább türelmesen várok, hogy megszokjam
méretét, mely már lüktet bennem, ez az érzés pedig nem írható le szavakkal.
Szerencsére már Kook sem szemtelenkedik, valóban odafigyel rám, s vár, hogy
hozzászokjak, ami hosszas percek után be is következik, így csípőmmel fellökve
jelzem számára, hogy mozoghat. Először csak lassan húzódik ki belőlem, majd
ugyanígy vissza be, de félúton megáll és fordít az irányon, így ismét teljesen
kihúzza magát belőlem. Ezt így folytatja egy darabig, amíg úgy nem látja az
arcomon, hogy eléggé bírom, mikor pedig hozzászokok, már nem húzódik ki,
viszont sokkal mélyebbeket lökve merül el bennem teljesen. Egyetlen lökését sem
vagyok képes nyögés nélkül hagyni, hiába is próbálom visszafogni magam, hogy ne
érezze magát ennyire nyeregben, habár ezen már változtatni aligha lehet. Az
egója valahol az eget verdesi, s azt hiszem, nem is panaszkodhatom, van mire.
Jól néz ki, gazdag, ráadásul úgy készített fel, amire nem számítottam volna.
Azt hittem, gyorsabb lesz, bántani fog, de nem ez történt.
Tarkójánál fogva húzom le magamhoz egy
csók reményében, de ismét csak a szám szélére kapok, büntetésül pedig erősebben
szorítok rá izmaimmal, mire tágra nyílnak szemei és ezúttal ő nyög fel kéjesen.
Felcsillannak szemeim hangjára, mely olyan egyedi, olyan édes, mint a cukor, s
arcom el is önti a forróság tőle. Megemelem csípőm, türelmetlenül mordulva fel,
gyorsabb mozgásra ösztönözve, amit nem rest megtenni, én pedig újra és újra
rászorítok, amit ő ugyanazzal a nyögéssel díjaz. Élvezem, hogy ezt váltom ki
belőle, hogy ilyen hatással vagyok rá.
Megemelkedik, lábaim még jobban
széthúzza, s nagyobb terpeszben helyezkedve el mozog bennem még gyorsabban,
mint eddig, amit lehunyt szemekkel élvezek nyögdécselve. Még hosszomra is fog,
hogy minél hamarabb elérjem az orgazmust, s érzem is, hogy néha átsöpör
gerincemen az érzés, de ez csak gyülemlik és gyülemlik, amíg végül nem fog
egyszerre robbanni az egész.
Helyezkedni kezd, mire egyszer csak
újból eléri érzékeny pontom, s olyan magas hangos és hosszan nyögök, sőt szinte
visítok fel, hogy biztos vagyok benne, később még el fogom szégyellni magam
miatta. Jungkook ebben a pontban mozog bennem tovább, hogy minél többször
eltaláljon ott, s minden egyes ilyen alkalomkor ívbe feszül hátam. Szinte már
vergődöm alatta, fejem jobbra-balra dobálom, hol a lepedőt markolászom, hol a
párnát, vagy csak a kezem szorítom ökölbe.
- Ah,
gyönyörű vagy – nyögi, mikor újból változtat helyzetén és tenyerén támaszkodva
kerül fölém.
Gyors tempójába beiktatja a mélyebb,
erőteljesebb lökéseket, s szemeit is lehunyja, ahogy átadja magát az
érzéseknek. Érzem, ahogy nekem is egyre közelebb az orgazmus, így tarkójáért
kapok, s amint érzem, hogy nekem itt a vég, lehúzom magamhoz, s már neki sincs
kapacitása ellenkezni. Ajkaink végre találkoznak, egészen összesimulnak, de nem
bírok a csókra koncentrálni. Fogaim közé veszem alsó ajkát, azt húzva el
nyögök, ahogy elmémet teljesen ellepi az orgazmus köde. Remegek, mint már
nagyon régen, s az, hogy továbbra is mozog bennem, csak elnyújtja élvezetem.
Érzem, mikor őt is eléri a beteljesülés, így nem kímélve élvez egyenesen belém.
Hangosan nyög fel nyakamba bújva, felhevült bőrömre lihegve, én pedig szorosan
ölelem magamhoz, mintha el sem akarnám engedni soha, de talán ez nem is olyan
nagy hazugság.
Fáradtan lihegve fekszünk ugyanúgy, míg
Jungkook az utolsó levezető lökéseit is megteszi, majd kipihegve magát végül
kihúzódik belőlem, s bal oldalamra fordulva fekszik hanyatt. Csillogó
szemekkel, kielégültségről árulkodó arccal néz rám, nekem pedig több sem kell,
felé fordulok, és kezem, lábam átvetem felette, úgy ölelem magamhoz. Ha már
elérte, hogy ez a találkozás szexbe fulladjon, viselje el, hogy utána bújós
vagyok.
- Meglepő,
mennyire gyengéd voltál – mosolyodom el. – Egy ilyen szerződés láttán senki nem
gondolná, hogy te képes vagy ilyenre. – Felhorkant.
- Nem
az a célom, hogy kettészakadj és megutált a szexet – ölel magához ő is
karjával. – Viszont most már ez nem lehet kifogás. Nálam van síkosító, mindig
fel leszel készítve eléggé, hogy ne fájjon. Emiatt nem kell aggódnod – pöcköli meg
orrom mutatóujjával, mire grimaszt vágok.
- Kösz
a tájékoztatást – nézek rá szem forgatva, mire fenekemre csap, ami az aktus
után még rosszabb, mint egyébként. – Áú, hé! Most mit ütögetsz?
- Mondtam
már, hogy ne forgasd a szemed!
- Miért
zavar az ennyire? – simogatom sajgó hátsó felem.
- Az
ilyen kis idegesítő dolgok mindig felizgatnak – feleli őszintén, mire először
csak megrökönyödök, majd hangosan nevetek fel, amit ő láthatólag nem díjaz, de
nem bírom magamban tartani, mennyire nevetségesnek találom.
- Szóval
azért van benne a szerződésben, hogy ne csináljam ezt meg azt, mert felizgulsz
tőle? – harapok ajkamba, de nem szándékosan, mindössze a nevetést próbálom
visszatartani.
- A
helyedben vigyáznék a számra, mivel lemondtam minden mai találkozóm, hogy veled
lehessek, úgyhogy holnap reggelig azt tehetek veled, amit csak akarok –
cirógatja oldalam, mire nagy szemeket meresztek rá.
- Nem
tehetsz semmit az engedélyem nélkül! Nem írtam alá a szerződést, így még annyi
hatalmad sincs felettem, mint lenne.
- A
főnököd vagyok – mosolyodik el szélesen, ártatlanul pislogva, mire szám tátva
marad és azonnal fel is ülök, amit megbánok, ugyanis a hátsóféltájam nincsen a
legjobb állapotban, aminek hangot is adok egy fájdalmas nyüszítéssel. – A feneked
nem hiszem, hogy örülne még egy menetnek jelen pillanatban – kuncogja, mire
sötét pillantással illetem, de csak újból beveti gyermeki arcát és ártatlanul
pislog rám.
- Itt
akarsz lenni holnap reggelig? Ki hívott meg? – fújtatok.
- Te!
Még bizonyítékom is van, hogy smsben áthívtál! – mosolyogja. – Bőven van időnk
megbeszélni mindent és meg is ismerni egymást, aminek örülnék, mielőtt aláírod.
- Ki
mondta, hogy alá fogom írni? – húzom fel fél szemöldököm, mire hátravetett
fejjel nevet fel, s ő is felül.
- Édes
vagy, ahogy hadakozol. Egyébként jól néztél ki abban a kis testnadrágban és a
nagyobb felsőben. Nekem öltöztél így ki? – pislogja ártatlanul, mire elfordítom
tekintetem.
- Csak
szeretnéd – sóhajtom.
- Elkísérhetlek
tisztálkodni? Azt hiszem, rád fér – mér végig, mire az én pillantásom is
lentebb esik és látom, hogy a saját élvezetemben fürdök, de természetesen eszem
ágában sincs engedni neki.
- Nem!
– vágom rá, majd magamhoz húzva a takarót állok fel az ágyból, s azzal takarva
magam lépek a szekrényemhez, hogy kikapjak belőle egy bokszert és egy pólót,
majd menjek a fürdőszobába, de végig a másikon tartom a szemem, aki
győzelemittasan néz rám az utolsó pillanatig.
Hát besirok. Kook nagyon figyelmes volt annak rllenere h kezdett turelmetlen lenni. De kibirta. A csókot ugysn nem hagyts ez nala vajon fétis vagy nem tudom bar azt hittem h ha mar ugy vagyakozott Tar ajkaiert a kavezoba itt simán lekapja. De nem XD.
VálaszTörlésA vege is meglepet Kook engedte h Tae atolelje sot viszonozta na meg ciirogatta... mostmar komolyan kivancsi vagyok mi lesz itt *-*
Imádtam várom a folytatast <3
Köszönöööm, sietek! <3
TörlésSok meglepetést fog még okozni Kook, ezt garantálhatom. :3 Nem lesz nyugta senkinek, muhahahahah! :333
Ahhhw, ez a rész gyilkos volt. 😍 Imadom Jungkooknak ezt a törődő oldalát es Taehyung milyen kis alávetett szerepet töltött be. :3 De részben Jungkook annyira titokzatos, nem tudom eldonteni mi(k) az igaz szandeka(i).🤔 Siess a következővel ~! ^^
VálaszTörlésHihi *glória* Ki tudja, mik az igazi szándékai? Kiderül? Vagy titok marad? Vagy talán... még Jungkook előtt is titok? :O tüdüdűűűű
TörlésKöszönöm, örülök, hogy tetszett! <3 Sietek! ^^